4.fejezet

     Patrishaval hatra értünk haza, addigra már a lányok vacsit főztek szóval leültünk enni. Elmeséltem nekik, hogy anya hívott és, hogy tortát kéne sütni.... Natasha elég lelkes volt (nem csak enni szeret, hanem sütni és főzni is :) Jessica már gondolkodott a díszítésen, Patrisha közölte, hogy ő most csak néző lesz, mert tuti kiüti magát a divatbemutató után (ezen persze mindenki szórakozott, de csak én tudtam igazából mire is érti...), Kim pedig azon filózott, hogy hogyan viszem majd el egyedül a két tortát de megnyugtattam, hogy megoldom. Miután végeztünk a vacsival én felmentem a szobámba, Patrisha a tévé elé ült egy laptoppal a kezében és azon csinált valamit, mellette Nati nézte a tévét, Kim pedig a konyhában mosogatott Jessica társaságában. Mikor felértem az emeletre kinyitottam a szobám ajtaját beléptem rajta és rögtön hanyat vágtam magam, az ajtóval szemben levő francia ágyamon. Kavarogtak a gondolataim, felkavart amiket ma Patrisha mondott, annyira furcsa az egész helyzet... Louis nagyon furcsa... ha igaz amit Patrisha mond akkor csak a többiek miatt megy velem a divatbemutatóra, de ha nem akkor miért? Miért akarna velem mutatkozni, amikor ott van a barátnője, akit szeret és együtt vannak már ki tudja mióta?! Így elgondolkodva csuktam be az ajtómat és vettem az irányt a fürdő felé... . Lezuhanyoztam, fogat mostam, lemostam a sminkem és felvettem a pizsimet, ami igazából egy hosszabb fehér póló volt a hátán egy Tomlinson felirattal alatta meg egy 17-essel (a lányoktól kaptam tavaly születésnapomra, mondhatom nagyon vicces volt főleg, hogy Johannah előtt bontottam ki az ajándékot, merthogy otthon voltunk), hirtelen csak arra tudtam gondolni, hogy holnap eszméletlenül jól kell kinéznem, nem csak Louist akartam lenyűgözni, aminek egyébként semmi értelme, hanem mindenki mást is. Ezekkel a fondorlatos gondolatokkal a fejemben aludtam el... .
    Reggel mikor felébredtem fél tizenkettő volt... nagyon meglepődtem hiszen este viszonylag korán feküdtem le, de azért fel tudtam dolgozni... legalább pihentem. A csodás pólóm kíséretében lementem a lépcsőn a nappali üres volt a, talán a lányok még alszanak-gondoltam magamban majd bementem a konyhába.
-Úristen!- mondtam félig hangosan, amikor Jessicaval találtam szembe magam.
-Jujj! bocsi, ha megijesztettelek.- mondta majd köszöntés képpen nyomott egy puszit az arcomra.
-Semmi baj csak azt hittem még alszol te is mind a többiek.
-Ja nem miután te elmentél este én is lefeküdtem.-mosolygott.
-Mennyit aludtál?- kérdeztem huncut mosollyal az arcomon miközben megtöltöttem a kávéfőzőt.
-Nem sokat... már nyolckor ébren voltam.-mondta éreztem, hogy mondani akar valamit ezért nem szóltam egy szót sem csak felültem a pultra és kávézgatni kezdtem.-Szóval..-kezdte el végül.-te nem izgulsz a mai nap miatt? Vagyis tudod nem a bemutató miatt vagy valami csak úgy általánosan kérdem.
-Nem, nem igazán!- válaszoltam kissé közönyösen.-Viszont...-folytattam és mosolyra húztam a szám.- úgy döntöttem, hogy jól akarok kinézni...-értetlenül nézett rám.
-Te általában jól is nézel ki meg minden szóval ezt most nem nagyon értem.
-De én ma mindenkit le akarok venni a lábáról.-mondtam nyomatékosan és rögtön leesett neki mire célzok.
Nevetni kezdett majd rám emelte a tekintetét:
-Te bolond vagy...-mondta a nevetéstől szinte fuldokolva.
-Most miért?!- néztem rá értetlenséget színlelve.
-Szerintem az a bizonyos mindenki, akinek a neve a pólódon is rajta van már épp eléggé kész van tőled.- mostmár befejezte a nevetést és csak mosolyogva ingatta a fejét.
-Gondolod?!. kérdeztem tetetett kíváncsisággal (azt hiszem igazából nem nagyon érdekelt).
-Bizony!- bólogatott álcázott hozzáértéssel, majd főzött egy kávét magának. 
-Akkor ma mégjobban ki lesz.- mondtam cinikusan majd leugrottam a pultról-És a te göndör herceged?- kérdeztem mosolyogva miközben valami étel után kutattam a hűtőben.
-Áh... Ő korántsem az én hercegem...- furcsán lemondó hangsúllyal beszélt.
-Ezt, hogy érted? Van valakije?-kérdeztem meglepettem, miközben elővettem egy szendvicshez a hozzávalókat.
-Nincs. Illetve nem tudom... annyi mindenkivel szóba hozzák...- mondta majd leugrott mellém, így most mindketten az előkészítő asztal előtt álltunk egy-egy szendvicset készítve.
-Szerintem azok csak a tipikus kombinálások.- mondtam és igen biztos voltam magamban.
-Ja egyébként az lehet.-mondta úgy mintha hírtelen életkedvet kapott volna a szavaimtól.- Nem ébresztjük fel a lányokat már lassan fél egy van és szerintem szeretnének időben elkészülni?!
-De persze csak előbb együk meg ezeket.- mutattam a szendvicsekre.
Így hát mi megreggeliztünk és felébresztettük a lányokat és mindenki nekilátott a saját dolgának. A szobáink ajtaját mind nyitva hagytuk fent az emeleten, így tudtunk közben beszélgetni bár elég hangosan, de ez gyakran megesik. Miután lefürödtem és megmostam a hajam azon a fontos dolgon kezdtem elmélkedni, hogy kivasaljam vagy hagyjam hullámosan, természetesen, gyakorlatilag semmi különös nem volt a sötét barna hajamban, de Natasha mégis azt állította, hogy abban van az erőm, szóval a lányok leszavazták a hajvasalót, így bocsánatot kértem tőle és elraktam :), és mint kiderült nem kezdtem semmi különöset a hajammal.... . Valami egyszerűt akartam felvenni, de mégis olyat ami hatásos... ha értitek mire gondolok. Röviden neki estem a szekrényemnek... a tegnap vettem egy szép fehér inget  és egy fekete bőr betétes nadrágot és ehhez volt egy fekete színű csinosított zakóm és egy fekete, platformos csukott cipőm, meg egy levél táskám, fehér alapon korall színű virágokkal, szóval már csak valami korall színű kellett a nyakamba és egy merev lánc mellet döntöttem. Szembe néztem magammal a tükörben, nem voltam kimagaslóan különleges cuccokban de a kevesebb néha több alapon így maradtam, valószínűleg nem fog mindenki elájulni tőlem, ahogy azt terveztem, de én csinosnak éreztem magam. Feltettem egy kis sminket és kiléptem a szobák közti folyosóra. Már négy óra volt. Patrisha állt velem szemben hasonlóan volt felöltözve, mint én. Neki is fekete nadrágja volt és cipője ( bár az jó pár centivel magasabb volt az enyémnél) csak ő piros inget viselt, a fölött pedig egy fekete-piros bőrdzsekit, az egyik kezében volt a szintén fekete-piros levél táskája, amit tőlem kapott a másikban pedig a telefonját nyomkodta, a haját ő is kiengedve hagyta a haját, ami egyébként az enyémmel ellentétben sima és fekete volt, mikor észrevett rám mosolygott (a száját pirosra festette, ami nagyon jól állt neki és a szemét kihúzta):
-Összeöltöztünk.-mondta miközben elrakta a telefonját a táskájába.
-Csak mint mindig.-jelentettem ki majd megkérdeztem, hogy állnak a többiek.
-Elég jól, azt hiszem Jessica már lezuhanyozott.-felelte enyhe szarkazmussal a hangjában.
-Nem ér csúfolkodni.-kiáltott ki Jess a szobájából.
Kuncogni kezdtünk, amikor viszont Kim mellénk lépett csak bambulni tudtunk... . Egy krém színű, testhezálló, combközépig érő ruhát viselt, ami nagyon előnyösen kiemelte az alakját és egy türkizzöld zakót a kezében ugyanilyen színű táskával, a cipője ugyanolyan színű volt, mint a ruhája, a begöndörített haját laza kontyba kötötte a tarkóján, natúr volt a sminkje csak a szemét húzta ki erősebben.
-Te ma gyilkolni szeretnél?- kérdezte Patrisha.
-Nem.-felelte Kim, igen csak zavarban volt.
-Pedig fogsz.-jelentette ki Natasha, aki most jelent meg Kim háta mögött.
Tovább cukkoltuk Kimet és közben megdicsértük Natasha öltözékét is. Ő egy csipkés, sötétlila combközépig érő szoknyát viselt egy egyszerű, szintén sötétlila blúzzal, ami be volt csíptetve és egy fehér zakóval meg egy szintén lila táskával és fehér cipővel és a haját, ami hullámos, mint az enyém oldalra fonta. Negyed öt körül lemondtunk arról, hogy Jess időben kész lesz, így lementünk a földszintre a lányok leültek a kanapéra én pedig bementem a konyhába, hogy igyak egy kis vizet és Natasha is velem tartott.
-Hogy hogy szoknyát húztál arra a formás kis lábaidra?-kérdeztem érdeklődve, amíg kitöltöttem egy pohár vizet mindkettőnknek.
-Nem tudom, kedvem volt hozzá.- mosolygott rám a pohara fölött, amiből éppen ivott.
-Aha szóval neked most csak úgy egyet kedved volt szoknyát venni, mi?-vigyorogtam rá.
-Ja...-válaszolt és egy kissé elpirult.
   Szívesebben boncolgattam volna a még a témát, de csengettek szóval kimentünk a konyhából, hogy köszönjünk a fiúknak és Simonnak, aki megint itt volt. Mind öltönyben voltak és különlegesen jól néztek ki... még Simon is, aki mellett ott díszelgett az imádni való felesége, Lauren. Én szóba elegyedtem vele és a lányok is csatlakoztak és egy kisebb kört kialakítva beszélgettünk, a fiúk pedig elhelyezkedtek a kanapén Simonnal együtt, csakhogy már majdnem háromnegyed öt volt, amikor Jess még sehol sem volt, úgyhogy úgy döntöttem fel megyek érte... lesz, ami lesz. Felsétáltam a lépcsőn és éreztem, hogy Louis engem néz, de nem fordultam felé, Patrisha szavai folyton a fejemben voltak... Bementem Jessica szobájába, de nem kellett nagyon siettetnem, mert pont akkor lett kész. Egy halvány rózsaszín, selyem, rövid ujjú kezeslábas volt rajta egy fehér zakóval, aminek a nyakát ugyanolyan kövek díszítették, mint a kezeslábas övét és egy fehér, platformos, csukott cipő, a kezében rózsaszín táska, a haja fonott kontyban volt elrendezve a tarkóján, kevés sminkkel is gyönyörű volt a kreol bőre.
-Huu de csini valaki.- szivattam hangosan, hogy lent is hallják, amit mondok.
-Ne csináld már, mindent hallanak.- suttogta szégyenlősen.
-Ohh ha több időnk lenne biztos nem úsznád meg, de most inkább menjünk- fogtam meg a kezét és elindultam lefelé a lépcsőn.
  Mikor leértünk mindenki tapsolni és fütyülni kezdett amiért végre kész lett Jessica, majd kimentünk az ajtón és hátul maradtam Louissal, hogy bezárjam az ajtót a többiek addig beültek a limuzinba.
-Csinos vagy!- súgta a fülembe mély hangján, amitől kirázott a hideg és éreztem rajta, hogy elmosolyodik, de nem akartam, hogy siker élménye legyen...
-Kösz.-mosolyogtam a lehető legközönyösebben, ami látszólag meglepte, majd elindultam a limuzin felé.
   A többiek nyitva hagyták az ajtót és én beszálltam Zayn és Patrisha mellé, Louis pedig továbbra is meglepetten ült be mellém. Simon szólt a sofőrnek, hogy indulhat és felénk fordult:
-Na szóval, csajok ti a fiúkkal együtt mentek be a bemutatóra és fotózkodtok meg minden egyéb...-mosolygott, majd folytatta.- Az első sorban ültök majd, a srácok végig énekelni fognak szóval velük csak az After Partyn találkoztok, mondjuk végig látni fogjátok őket.- mosolyodott el pimaszul majd jó szórakozást kívánt, mert már meg is érkeztünk.
  Amikor Louis kisegített az autóból a szemembe világított egy csomó fényképezőgép, ami egyébként nem lepett meg csak a szemem hozzá kellett szokjon. Nem vártunk nagyon a többiekre, hanem elindultunk az ajtó felé, közben egyszer-egyszer megálltunk, hogy lefotózzanak, olyankor Louis a derekamon tartotta a kezét és igencsak közel húzott magához, de egyszer sem nézett rám, amíg sétáltunk befele csak fogta a kezem és ezt inkább csak elővigyázatosságból. Mikor beértünk mind az egészen a hatalmas terembe, amit így most oldalról láthattunk, jobbról volt a kifutó vele szemben pedig egy kisebb színpad a fiúk számára, mi elfoglaltuk a helyünket a kifutó jobb oldalán a srácok pedig tették a dolgukat. Mondanom sem kell, hogy maga a bemutató csodás volt... kislánykorom óta szerettem az ilyen eseményeket, azokat a ruhákat, a modelleket és az egésznek a hangulatát, hogy mindenki jól érzi magát (plusz-minusz egy pohár pezsgő). Ahogy Simon is mondta a fiúkkal csak az After Partyn találkoztunk megint. Jessica és Harry leültek egy sarokba és elmélyülten beszélgettek, Natasha és Niall a svéd asztalt fosztogatta, Zayn az egyik modellel flörtölt, elég közel Patrisha-hoz, akit a jelek szerint ez nem nagyon zavart, mert ő is beszélgetett egy sráccal (gondolom az egyik modellel). Kim és Liam egy asztal mellett álltak és azt hiszem beszélgettek, vagy valami hasonló, mert Liam érdektelen képpel nézett körbe a teremben Kim pedig folyamatosan beszélt neki, nem lesz könnyű eset az biztos. Én egy másik asztal mellett álltam Lauren-nel és a kis Ericről beszélgettünk (a gyerekükről). Később Simon is csatlakozott hozzánk Louissal, illetve vele jött volna ha őt nem szólítja le egy modell lány. Simon a felesége mellé állt és tovább beszélgettünk, de nem tudom miért egyszerűen nem tudtam koncentrálni folyton a hátuk mögött beszélgető Louist és a lányt néztem. Flörtöltek. Simonék mondtak valamit, amire nem figyeltem és arrébb mentek én pedig egyedül álldogáltam. Nem szokásom féltékenykedni, de azt hiszem most ez nagyon zavart... csakhogy lebuktam Louis szembe nézett velem én elkaptam a fejem, de már késő volt. Észre vett a francba is. Pár perc alatt lerázta a lányt, mellettem termett és átölelte a derekam.
-Mi a helyzet?- kérdezte mosolyogva.
-Semmi.-válaszoltam.
-Szép lány volt.- jegyezte meg.
-Kicsoda?- kérdeztem, úgy mintha nem tudnám kiről van szó.
-Hát, akivel beszéltem.- értetlen arcot vágtam- Tudod a modell lány, akit Jennának hívnak és én ott hagytam miattad.- nézett rám úgy, mintha ez szemre hányás lenne.
-Ohh... hát ez igazán megtisztelő.- feleltem cinikusan- Bizonyára nem vesztettél sokat.- jegyeztem meg csak úgy mellékesen.
-Hát... az lehet.-vonta fel a szemöldökét- Rengeteget beszélt alig jutottam szóhoz, gyakorlatilag ledumált.-ezt már nyávogva mondta, amitől nevetni kezdtem, olyan őrült arckifejezéssel beszélt, hogy az egyszerűen röhejes volt, azt hiszem a nevetésem ragályos mert idővel Louis is velem szórakozott. Beszélgetni kezdtünk minden féléről, már igazából azt sem tudom miről csak arra emlékszem, hogy rengeteget nevettünk.
   A buliból éjfél körül érhettünk haza, csak arra emlékszem, hogy elköszöntem a lányokról majd felmentem a szobámba, levetkőztem, felvettem az alvó pólómat, majd az ágyamba zuhantam.