3.fejezet

      Miután elmentek a fiúk csak magunk elé bámultunk a kanapén ülve...egyikünk sem tudta mit mondjon. Viszont Kim csendben sírni kezdett... ott ült mellettem csupán egy embernyi hely választott el minket egymástól de ez sokkal távolibbnak tűnt. Olyan rég beszélgettünk komolyan egymással, ha felhozódott a barátja, akkor inkább csendben maradt és meghallgatta ahogy szidom, de nem szólt egy szót sem, nem vágott közbe, ahogy  a tegnap sem az éttermi mosdóban. Ahogy néztem az arcán legördülő könnycseppeket arra gondoltam, hogy mennyire bánthatta, hogy nem vagyok hajlandó elviselni azt embert, akit szeret. Ő a barátom volt és bármennyire is szerettem volna, hogy ne így legyen ő akkor is Charliet szerette és ezért nem büntethettem, viszont tény, hogy Liamnek ezt nem így kellett volna megtudnia... Közelebb ültem Kimhez és magamhoz öleltem egy pillanatig lefagyott, de aztán szorosan visszaölelt és keservesen zokogni kezdett, annyira örültem ennek a helyzetnek, természetesen nem annak, hogy a legjobb barátomat sírni látom, hanem sokkal inkább annak, hogy sikerült rádöbbenjek arra, hogy hibáztam, de még mekkorát és Kim ezt soha nem hányta a szememre. Lassan megnyugodott, kibontakozott az ölelésemből és letörölte a könnyeit. Igazából azt hiszem nem is az borította ki igazán, ami Liammel történt, hanem úgy önmagában az egész sztori... én,a kötekedéseimmel, Charlie, a beteges ragaszkodásával, ezekhez képest az,hogy megbántotta Liamet csak hab volt a tortán.
-Na most, hogy kibőgtem magam el kéne menni ruhát vásárolni, nem gondoljátok?- kérdezte és mosolyra húzta a száját.
-Dehogynem!- válaszolt egyből Jessica.
-Nekem nyolc!- reagált Patrisha is.
-Én benne vagyok!- mosolygott Natasha.
Ezek hárman felszaladtak, hogy összeszedjék magukat én meg Kimmel maradtam a nagyszobában.
-Remélem neked is van kedved hozzá?!!- kérdezte kissé meggyötört arccal,de azért mosolyogva, majd felállt és a fogason lévő táskájában kezdett matatni.
-Kim?!
-Igen, Jen?!-fordult felém szétszórt tekintettel.
-Nagyon sajnálom mindent, amit az elmúlt hónapokban a fejedhez vágtam...
Megértő mosollyal az arcán visszaült mellém:
-Tudod Jen nekem fontos a te véleményed neked pedig az enyém- elhúzta a száját én pedig vártam a folytatást- engem sokszor bántottak a dolgok, amiket Charlieról mondtál. Rossz volt és zavart, de eltűrtem, mert tudtam ha nem mondhatod ki akkor felrobbansz. Csak az a baj, hogy Liamtől elájulok ha csak rám néz, arról ne is beszéljünk, amikor mosolyog. Mikor ma felmentem az emeletre Charliet vacsorázni hívtam magammal, hogy megbeszéljük a dolgokat....furcsán fogadta, de remélem megért majd... .
-Te most szakítani akarsz Charlieval?-próbáltam megemészteni a hallottakat- Te most tényleg szakítani akarsz vele?- kérdeztem még egyszer csakhogy felfogjam mit beszélek.
-Azt hiszem igen... nem szeretném, ha esetleg később azt hinné, hogy megcsaltam...-mondta bizonytalanul.
Nem tusom mikor voltam utoljára ennyire boldog, nem is az érdekelt, hogy többet nem kell látnom azt a nyálgépet, hanem egyszerüen maga a tény, hogy Kim magához tért, hogy végre a sarkára áll és elhagy egy olyan ember aki csak maga mellé láncolná.
-Kim ez nagyon jó.-szöktem a nyakába azonnal.
A lányok lebillegtek a lépcsőn és azt bámulták ahogy mindjárt megfojtom Kimet. Elengedtem őt és szökdécselve a lányok felé indultam közben pedig végig azt mondogattam, hogy:
-Ott fogja hagyni Charliet!, Ott fogja hagyni Charliet!,Ott fogja hagyni Charliet! :))
   Miután én is és Kim is felöltöztünk beültünk a Natasha terepjárójába (az jobban bírja a csomagokat) és a pláza felé vettük az irányt, illetve indultunk volna, ha nem ütjük el majdnem az alakot, aki a kocsi felhajtón állt. Azt hiszem mindannyiunknak megfagyott a vére.... Charlie volt az és eszméletlenül dühös arcot vágott. Kim kiszállt az autóból és vele együtt én is, megkért, hogy üljek vissza, de én inkább neki dőltem az autónak és figyeltem, ahogy Charlie-hoz sétál, mire egészen közel ért a fiúhoz már a lányok is mellettem álltak. Charlie Kim arcába nyomott egy magazint:
-Mi a franc ez? Te mit képzelsz magadról?- ordította az arcába.
Kim csak elvette tőle és bele nézett:
-Semmi Charlie ez csak....
-Ez csak mi? Hm? Mi ez?- ordította továbbra is és kiverte Kim kezéből az újságot.
Amikor az a földre esett már mi is láttuk mi van rajta egy óriási színes fotó amin... mi voltunk és a fiúk, amikor mentünk pizzázni... baj nem is lett volna ezzel csakhogy a képen Liam éppen Kim kezét fogta...
-Semmi Charlie, nem történt semmi!- mondta tőle szokatlan erős hangon.
-Tényleg? Akkor áruld már el nekem, hogy akkor ez a szerencsétlen miért fogja a kezed?
-Semmi közöd hozzá!- jelentette ki Kim és hátrább lépett.
-Mit mondtál?- Charlie Kim után kapott és megragadta a karját.
A lány kitépte a karját a fiú kezéből és ráordított:
-Jól hallottad. Semmi közöd hozzá ez csak és kizárólag az én dolgom! Te megcsalhatsz mindenkivel, de én nem foghatom meg egy srác kezét?!- Charliet meglepte a reakció csak értetlenül bámulta Kimet.- Tudod mi Charlie, én végeztem!- jelentette ki majd hátat fordított és felénk indult.
-Nem kellesz te senkinek! Te szerencsétlen ribanc!- ordította Charlie magából kikelve.
-Akkor el is mehetsz!- mondta Kim meg sem fordulva, majd beült az autóba.
Charlie dühösen nézett rám:
-Ez a te műved mi?- már nem kiabált, de azért erős volt a hangja.
-Nem képzeld Charlie, ez nem az én művem csak megjött az esze, de tudod mit örülnék ha az én művem lenne.- mondtam szenvtelenül majd én is beültem az autóba a lányokkal együtt és mikor Charlie lelépett mi is elindultunk.
   Az úton csendben ültünk egy szót sem szóltunk, de láttam Kimen, hogy megkönnyebbült. Olyan felszabadultan vásárolgatott és nézelődött a boltokban, mint még soha csak azt láttam rajta, hogy boldog. Mi hamarább megtaláltuk a megfelelő ruhákat, így leültünk kávézni miközben a többieket vártuk.
-Szerinted nagyon utál?- kérdezte felém fordulva, mert eddig csak bámult ki egy ablakon.
-Mármint Liam?- kérdeztem, de csak reflexből.
Bólintott.
-Szerintem nem! Legalább is szerintem nincs miért csak most ismertétek meg egymást és szerintem normális ha nem ez volt az első dolog, amit mondtál! Nem úgy szoktál bemutatkozni, hogy: Heló Kim vagyok és van pasim.-mondtam neki nevetve.
-Állj!-mondta felemelve a mutató ujját- Már nincs!- jelentett ki büszkén majd mindketten nevetni kezdtünk.
   Idővel megjöttek a lányok és még egyet beszélgettünk, majd elindultunk haza , mert már három óra volt és Patrishaval négykor box edzésünk volt.
Hazaértünk felmentem a szobámba, hogy átöltözzek valami sportosabba és, akkor csengett a telefonom:
-Szia, anya!- szóltam bele.
-Szia, szívem!
-Miért hívtál? Van valami baj?- kérdeztem, mert anya csak esténként szokott hívni.
-Nem, dehogy csak azért hívtalak mert tudod a hétvégén lesz az ikrek (Daisy és Phoebie) születésnapja!
-Igen, persze.-füllentettem, mert igazából teljesen kiment a fejemből.
-Szóval meglepetést szervezünk nekik, Louis is haza jön és tudod milyen szemfülesek, úgyhogy nem nagyon tudjuk ellenük eldugni a tortát, szóval arra gondoltam, hogy mivel szabadságon vagy ezen a héten talán lenne időd megsütni őket, biztos a lányok is szívesen segítenek majd, remélem nem baj, hogy kicsit későn szólók.- mondta bizonytalanul.
-Dehogy, anya megoldom.-mondtam közben meg azon gondolkodtam, hogy ezt mikor fogom megcsinálni, merthogy ma csütörtök van és szombat délre ott kéne lenni, az út három óra, szóval legkésőbb egykor el kell induljunk, a torta is friss kéne legyen és a divatbemutató pénteken van öttől, az eltart két órát a legjobb, ha szombaton reggel korán kelek és megcsinálom, ha nem lesz buli a bemutató után, mert akkor tuti nem tudok felkelni...
-Szívem még itt vagy?- kérdezte anyu a telefon másik végen.
-Oh, persze csak elgondolkodtam...-mondtam határozatlanul.
-Jó, akkor légyszíves ezt old meg és szombat délre akkor várunk! Szia, szívem.-köszönt el anya.
-Szia.-mondtam én is majd leraktam a telefont, lesz dolgom.
-Még nem vagy kész?-kérdezte Patrisha, aki éppen akkor lépett a szobámba.
-Nem.- feleltem és gyorsan kiszedtem a szekrényből egy melegítő nadrágot meg egy sportmelltartót rá vettem egy pólót és egy melegítő felsőt. Közben Patrisha összeszedte a kesztyűmet és a rövid nadrágomat, ami edzek beledobta a táskámba és a  kezembe nyomta:
-Menjünk!- ezzel kilépett az ajtón és én követtem.
-Majd jövünk mondtam az éppen tévéző Natashanak és kiléptem az ajtón, ahogy szél az arcomba csapott összehúztam a felsőmet és beültem az autóba Patrisha mellé. Feszültnek tűnt.
-Mi a baj?- kérdeztem.
-Semmi csak tudod aggódom Kim miatt...-mondta miközben lehajtott a kocsi feljáróról- Charlie olyan kiszámíthatatlannak látszik.
-Az is.- feleltem- De nem hiszem, hogy félnünk kéne...
-Azt én sem csak...nem tudom te, hogy látod de szerintem Kim furcsán jól viseli... ezt az egész szakítás dolgot.
-Szerintem nem. Ma beszéltem vele tudod amíg ti vásároltatok és szerintem erre már rég készült csak ok kellett rá... mint például Liam. Ez most furcsán hangzik, de szerintem pont egy ilyen címlapfotóra volt szüksége, így Charlie is könnyebben lemond róla.
-Lehet, hogy igazad van végül is te ismered a legjobban közülünk.- mosolyodott el, majd leállította a motort, mert megérkeztünk.- Na gyere üssük ki a feszkót magunkból.- kacsintott rám majd kiszállt az autóból.
Én követtem, beléptünk az épületbe, ami igazából egy Fitness terem, mi viszont az alagsorban edzünk, szóval köszöntünk az ismerősöknek és lementünk, ahogy haladtunk lefele egyre halkul a fenti zene, ami Patrisha abszolút nem zavarta...
-Utálom ezt a csajt.-jelentette ki végül mikor leértünk.
-Carly-ra gondolsz?-kérdeztem nevetgélve az idegességén.
Patrisha, hogy is mondjam nem igazán kedvelte a Carly Rae Jepsen stílusú lányokat, legalább annyira, mint én a Selena Gomez stílusúakat. Ne értsetek félre semmi majom Selenaval csak éppen nem nagyon hasonlítunk és hát őszintén szólva ő sem bír engem úgyhogy nem nagyon erőltetjük a barátkozást. 
-Ja. -vágta rá, majd belökte az öltöző ajtaját.-Gyűlölöm a hülye nyávogását.
-Nyugi van.- mondtam miközben becsuktam az ajtót magunk mögött.
-Hogy lenne nyugi?- kérdezte meglepően agresszívan-Tudod te, hogy kivel jár?- kérdezte de én csak értetlenül bámultam rá...-Oh, szóval nem. Akkor elárulom édesem Zayn-nel!- mondta majd felkötötte a haját.
-Azzal a Zayn-nel?- kérdeztem vissza teljesen lefagyva.
-Igen szívem azzal a Zayn-nel, akivel én holnap bemutatóra megyek.- jelentette ki egy pimasz mosoly kiséretében.
-Ez nem lehet igaz? Mi a franc van ezekkel? Hallod, szerintem Louis sem normális, ő meg Selenával jár és mégis velem megy.- mondtam miközben én is felkötöttem a hajam és levettem a pólóm, hogy egy ujjatlan felsőre cseréljem.
-Tudod most épp az van, hogy mindkettő turnézik... szóval ha nincs ló jó a szamár is alapon megtesszük mi is.- mondta elhúzva a száját.
-Szerintem inkább az van, hogy a többiekért csinálják.... Harry-nek biztos tetszik Jess és Niall-nek is Natasha és hát Liam most nem tudom, hogy van Kimmel de....
-Túl jó indulatú vagy Jen! Ha úgy jobban tetszik, akkor őket nem pótléknak használják csak minket.-mosolyodott el majd megveregette a vállam és kiment az ajtón.
-Lehet, hogy igazad van....-motyogtam magamban, majd utána mentem.