2.fejezet

        Megérkeztünk a pizzázóhoz. Niall és Natasha elsőként szálltak ki az autókból és elkezdtek rohanni a bejárat felé,kicsatoltam az övem kinyitottam az ajtót és kiszálltam, Louis eszméletlenül aranyos tekintetével találtam magam szembe (gyorsabb volt nálam és már az ajtóban állt), éreztem ahogy elpirulok, mire ő csak elmosolyodott. A pillanatot Harry szakította félbe aki mellett Jessica vigyorgott,mint egy őrült:
-Elnézéseteket kérem de kerek öt perce ácsorgunk a hidegben és várjuk hogy melyikötök esik le hamarabb a lábáról a másik láttán,szóval ha nem baj be megyünk-jelentette ki majd megfogta Jessi kezét, félrelökte Louist az ajtóból és bevágtatott az étterembe.
Miután bementek Louis-sal  összemosolyogtunk majd követtük őket. Harry mindkettőnket iszonyú kínos helyzetbe hozta, valami azt súgja ez jól megy neki. Mikor beléptünk az étterembe mind a nyolcan mindenttudó vigyorral néztek ránk ami annyit jelentett hogy Harry elmondta nekik kinti incidenst. Leültünk az asztalhoz jött a pincér és rendeltünk. Természetesen ez sem mehetett zökkenő mentesen, a pincér flörtölni kezdett Patrishaval, úgy körülbelül tíz perc után Zayn megunta ezt és elég határozottan rendelt egy pizzát a sráctól, nem azért mondom de Zayn elég meggyőző tud lenni. A pincér többet rá sem mert nézni Patrishara, aki persze dühös lett és gyilkos tekintettel nézett Zaynre ő pedig tündéri vigyorra húzta a száját és puszit küldött neki a levegőben. A kedves barátnőm persze csak még idegesebb lett gyűlöli, ha beleszólnak a dolgaiba...
    Kimentem a mosdóba mielőtt még hozták volna a pizzát, kezet mostam ekkor nyílt az ajtó és Kim lépett be rajta, mosolygott. A tükörben találkozott először a tekintetünk és mindketten mosolyogni kezdtünk, aztán halkan elnevettük magunkat.
-Öhm... helyes fiúk.- mondta és olyan vörös lett az arca mint egy rózsa.
-Ezt eddig is tudtuk.- válaszoltam mosolyogva.
Ő is kezet mosott majd hátat fordítva a tükörnek és a kagylóknak, nekidőlt a pultnak.
-Szóval... szerintem Liam aranyos és biztos tetszel neki.-mondtam, mosolyogtam de tudtam mi jön.
-Igen nagyon aranyos meg szimpatikus, de...- kezdte de a szavába vágtam.
-De neked ott van Charlie!-jelentettem ki keserűen.
     Charlie, Kim barátja volt egy igazi elkényeztetett, újgazdag gyerek, őszintén szólva azt sem értettem miért jöttek össze, de Kim azt mondja szerelmes, hiszek neki, mert ezek végül is az ő érzései, de nekem akkor sem tetszik ez a gyerek, tudom, hogy valószínűleg megcsalja a barátnőmet, de neki ezt hiába mondom... hajthatatlan. Kimhez egy sokkal temperamentumosabb fiút képzeltem/képzelek el, olyat mint Liam... de ez sehogy sem az én dolgom.
-Jen, tudod jól, hogy...-de nem tudta befejezni a mondatot, mert Patrisha rontott be idegesen a mosdóba.
-Mi a francot képzel magáról ez a nyálas képű, nagyokos?! Engem ne akarjon irányítani senki!!- mondta olyan erősen megnyomva a szavakat, hogy majdnem belefulladt.
-Hé! Ne idegesítsd fel magad, ez nem jelenti azt, hogy irányítani akar! Megszállott vagy, Patrisha.- jelentettem ki, ez már sok volt folyton ezzel jön, ha egy fiú beleszól a dolgaiba.
-Jó tudom, hogy túl reagálom, de Max után ez nem csoda. Gyertek menjünk, kihűl a pizza.-mondta mosolyogva majd az ajtó felé indult.
     Kimmel követtük. Patrisha volt barátja Max, állandóan rajta csüngött semmit nem csinálhatott anélkül, hogy ő ne tudná. Egy idő után Patrisha megunta ezt és szakított vele, Max a vártnál sokkal jobban viselte, azt hittük kiakad és jelenetet rendez ország-világ előtt, de nem!.... Ő csak lelépett és azóta sem hallottunk róla.
    Leültünk az asztalhoz aztán megebédeltünk, gyakorlatilag végig nevettük az egészet és nagyon jól éreztük magunkat, még a mosdóban felelevenített dolgok ellenére is. Majd elbúcsúztunk a fiuktól és hazamentünk. Kim Charlie-val találkozott este, Patrisha elment boxolni, úgy döntött most az a lesz a legjobb, Jessica egy forró fürdőt akart venni a, úgyhogy ő lelépett. Ketten maradtunk Natashaval, úgy döntöttünk, hogy főzünk egy finom vacsit és elborozgatunk édes kettesben. :)) 

Reggel a One Thing-re ébredtem és szomorúan vettem tudomásul,hogy ez a telefonom lesz. Felvettem.

-Halló- szóltam bele

-Szia Jen!Itt megint Simon.- mondta majd folytatta- szeretném ha felébresztenéd a többieket,mert 20 perc múlva  ott vagyunk nálatok.

-De...-letette, mielőtt meg tudtam volna kérdezni tőle,hogy kivel jön. Szuper.

Lementem a konyhába bekapcsoltam a laptopom majd hozzá kapcsoltam a hangfalakhoz,és elindítottam a 5sos egyik számát és erre sorban jöttek le a lányok cifrábbnál cifrább káromkodások kíséretében. Miután mind leértek lehalkítottam a zenét:
-Simon hamarosan itt lesz, készüljetek el légyszike.- közöltem a legeslegvidámabb módon, hogy miért keltettem fel őket. Vették az adást így mind elmentünk készülődni. Nem gyakori, hogy Simon ennyit hívogat meg minden.

  Kopogtattak, Jessicaval versenyt futottunk az ajtóig és bár én a lenti fürdőből indultam ő pedig a lépcső fordulóból mégis egyszerre nyitottuk ki az ajtót.
  Simon válla felett átnéztem és a fiúkat pillantottam meg köszöntem neki majd őt kikerülve  oda mentem hozzájuk és köszöntem nekik. Jess is így tett, majd mikor már bent voltunk a házban és mindenki mindenkit üdvözölt, aztán helyet foglaltunk a kanapén meg a fotelekben és kérdőn Simonra néztünk.

-Jól van, jól van mondom- kezdte- szóval tudjátok,hogy holnap lesz egy divat bemutató.-mondta majd a fiúkra nézett, ők bólintottak, így folytatta- a srácokat meghívták énekelni, én is ott leszek, de mivel tudom, hogy ti lányok mennyire imádjátok az ilyesmit arra gondoltam mi lenne ha a fiúkkal mennétek el?

 A fiúk széles mosolyra húzták szájukat. Eddig ők sem tudtak erről de határozottan őrültek neki.

-Jó!- mondtam végül én, mert senki nem szólt egy szót sem.
Kim furcsán nézett rám, össze volt zavarodva szeretett volna Liammel menni, de nem tudta, hogy ez milyen hatással lesz a Charlieval való kapcsolatára.... megsajnáltam.
-Illetve...-szólaltam meg megint- ezt még meg kell beszéljük.
Simon és a fiúk furcsán néztek rám ezért folytatni akartam, de Kim közbevágott:
-Ne haragudjatok, de ezt meg kell beszéljem Charlie-val, felhívom és mindjárt jövök.- erőltetett mosollyal az arcán majd elment, hogy felhívja azt a palotapincsit.
Liam, aki mellette ült meglepett arccal nézett utána, majd mikor kim eltűnt az emeleten kissé ingerülten felém fordult:
-Ki a fene az a Charlie?- kérdezte dühösen.
-Kim barátja...- válaszoltam vonakodva.
-Hát ilyen nincs....-állt fel idegesen a kanapéról és el-vissza kezdett sétálni a nappaliban, nagyon zaklatottnak látszott.
-Ööö... minden oké, Charliet nem...-érkezett le a lépcsőn Kim, de amikor szembe nézett Liammel nem tudott mit mondani.
Feszült csendben ültünk mind, amíg ezek nézték egymást. Kim szólalt meg először de már rég nem tudott a fiú szemébe nézni, ő sem tudta miért nem megy hiszen nem hazudott és nem ígért semmi Liamnek, mégis lelkiismeretfurdalása volt:
-Sajnálom- mondta nagyon halkan.
-Mit?- kérdezte hűvösen Liam.
-Ezt az egészet, hogy nem mondtam el, hogy nekem van barátom.- nézett Kim értetlenül.
-Nem is kellett volna, Kim nekem ehhez semmi közöm!- ült vissza a helyére a lehető legközönyösebb arccal, amit csak vághatott- szóval elengedett?- kérdezte gúnyosan.
-Igen, képzeld!- felelte Kim megsértve.
-Oké, akkor minden rendben, akár mehetünk is.- reagált rögtön és már fel is pattant a helyéről és az ajtó felé lépett, a többiek pedig követték. Louis még az ajtóból visszafordult, egy bocsánatkérő pillantást küldött felém majd becsukta az ajtót.
-Ööö lányok azt hiszem én is megyek még beszélünk!- lépett ki Simon is az ajtón.
Kim is leült az ágyra és mind csendben meredtünk magunk elé.... ez érdekes lesz.