1.fejezet

   A nevem Jennifer Taylor és 21 éves vagyok. A négy legjobb barátnőmmel élek együtt egy gyönyörű lakásban, Londonban. Nem csak velük élek, de velük is dolgozom. Imádom őket mindent meg tudunk beszélni egymással, a családommal együtt ők a legfontosabbak nekem. Apropó család, Doncaster-ben születtem a szüleim második gyerekeként, ebből persze következik, hogy van egy idősebb testvérem. Őt Ryan-nek hívják és a világon a legjobb fiú testvér, de róla majd még később.... van egy húgom is, akit Thiffany-nak hívnak, de róla is majd később. A szüleim elváltak mikor tíz éves voltam, Ryan tizenöt, Thiffany pedig nyolc, azt hiszem ez őt viselte meg a legjobban és az éppen kamaszodó bátyámat, aki valljuk be kamaszodás nélkül is lázadó tipus volt. Anya szerint én meglepően jól viseltem, talán azért mert apám soha nem foglalkozott velem. Ezalatt a sötét korszak alatt-ahogy én hívom-anyának sokat segített a gyerekkori barátnője, Johannah Poulston. Johannah is hasonló helyzetben volt, mint anya csak régebben,ő négy gyerekkel maradt egyedül, Lottie-val,Félicité-vel, az ikrekkel: Phoebe-vel és Daisy-vel, na és persze a bátyám legjobb haverjával, Louis-al,gondolom nem nagy meglepetést okozok ha azt mondom, hogy a két család igen jó kapcsolatba került. Mi gyerekek mindig nagyon jól egyeztünk, sőt ez ma is így van olyan mintha ők is a testvéreim lennének, kivéve persze Louist vele egy kicsit másabb a helyzet és vele a munkánk miatt már legalább 3 éve nem is találkoztam, mindig máskor kerülünk haza...de megint eltértem a témától. Szóval szerencsére ezután a felhős korszak után anya megtalálta az igazi nagybetűs szerelmet. Hozzáment a jelenlegi mostoha apámhoz, David Taylor-hoz, akinek a nevét is szívesebben viselem, mint az igazi apámét. Ennyit a családomról, beszéljünk kicsit a barátnőimről. Patrisha 22 éves őt kiskorom óta ismerem hiszen az unokatestvérem, anyám nővérének a lánya, akivel keveset találkoztunk, mert ők viszonylag messze laktak, Menchester-ben. Patrisha a legtökösebb csaj (bocsánat a kifejezésért) akit ismerek, az csak hab a tortán, hogy boxol (amit egyébként én is csinálok hobbi szinten, legalább egyszer egy héten, de szerencsére ő sem veszi komolyabban). Natashat, aki 20 éves Patrishan keresztül ismertem meg ők egy suliba jártak. Nati nagyon vagány csaj, elképesztően vicces és minden helyzetben feltalálja magát, ja és persze mániákusan imád enni, ami abszolút nem látszik rajta. Kim az én legjobb barátnőm, akivel a gimiben ismerkedtünk meg, mondanom sem kell, hogy nehezen indult a kapcsolatunk hiszen ő pontosan az ellentétem, megfontolt, illedelmes és a lehető legnyugodtabb ember, akit valaha ismertem ő 21 éves vagyis velem egyidős. Jessica 20 éves őt Kimen keresztül ismertem meg, ami nagyon meglepő hiszen Jess egy szeleburdi, folyamatosan pörgős lány, akit sokszor lehetetlen leállítani. Bár sokszor butának mutatja magát a fiúk előtt (csak azoknak a fiúknak mutatja meg az igazi énjét, akiket valamiért nem kedvel és ilyenkor általában beléjük köt és folyton kijavítja őket) igazából nagyon okos és intelligens lány, egyébként tipikusan az az ember akit mindenki meg akar ismerni, ahogy meglátja. Szóval mint ahogy már említettem velük dolgozom... van egy együttesünk, a No Angels, imádunk együtt dolgozni és az ezzel járó dolgokat csinálni, túrnézni stb. A mi kis menedzserünk, Simon Cowell, a világon a legjobb és ezt nem csak szakmai szempontból lehet róla elmondani, fantasztikus ember és remek barát ha arról van szó. Na de akkor kezdjünk is bele...
  Egy gyönyörű péntek reggel a telefonom csengésére ébredtem, bár egy One Direction szám volt a csengőhangom, amit imádok és pont az a rész megy le elsőnek amit Louis énekel, mégis elég rossz érzés volt erre kelni. Nehezen kikászálódtam az ágyból és felvettem a telefonom, ami persze a lehető legtávolabb volt tőlem az sminkasztalomon:
-Szia- szóltam bele a telefonba a lehető legkedvesebben, ahogy csak bírtam.
-Szia Jennifer neked is jó reggelt- csengett egy ismerős hang a telefon túloldalán.
-Szia Simon,jó reggelt- nyávogtam cinikusan a telefonba.
-Azért hívtalak, mert szeretném, ha lányokkal bejönnétek a stúdióba,mert van számotokra egy meglepetésem.-mondta titokzatosan.
-Rendben, ott leszünk-válaszoltam.
És már pont le akartam rakni a telefont amikor Simon beleszólt:
-Várj!
-Mi az?!- kerdeztem.
-Legyetek csinosak!- mondta, majd a reakciómat meg sem várva letette.
Simon furcsa viselkedését figyelmen kívül hagyva elmentem zuhanyozni,ami meglepően jól esett csak most vettem észre milyen fáradt is vagyok valójában (este filmeztünk és nagyon későn aludtam el) zuhanyzás után felöltöztem és lementem a földszintre, hogy főzzek egy erős kávét hátha az felébreszt. Mind a négy barátnőmet lent találtam, Patrisha a kanapén kávézott a nagyszobában és tévét nézett egy biccentéssel nyugtázta a köszönésem, majd átkapcsolt az egyik zeneadóra és követett a konyhába, ahol Kim készítette a reggelit (sajtos rántotta...nyami) Jessica az előkészítő pulton ült és egy almát rágcsált, Natasha, pedig a hűtőben kutatott bacon után (az a kedvenc reggelije).
-Jó reggelt álomszuszékok!- köszöntek egyszerre.
-Hé! Álljon meg a menet én már rég felkeltem.- szólt Patrisha majd Natasha mellé lépett és kezébe nyomta a felső polcon lévő bacont.... Nati nyilván nem vette észre. :) Ezen persze mindenki csak mosolygott.
-Jó reggelt- köszöntem majd folytattam- Simon hívott, hogy menjünk be a stúdióba, mert meglepetése van számunkra, elég furcsa...-mondtam majd egyenletmegoldós arcot vágtam.
   A lányok mind elnevették magukat, de végül mégis kérdőn néztek rám.
-Nyugi nekem is ez volt a reakcióm fogalmam sincs mit talált ki.-mondtam majd megterítettem az asztalt és mind leültünk kajálni. Mondanom sem kell, hogy folyamatosan találgattunk, vajon mi lehet Simon meglepetése?!
  Lassan indulnunk kellett, szóval mindenki elvonult, hogy egy kicsit sminkeljen és rendbe szedje magát. Én lettem kész a leghamarabb, kora tavaszi idő miatt egy hosszú világos kék farmert vettem fel egy fehér pólóval és egy farmerdzsekit vettem a hátamra. A sminket nem vittem túlzásba és nem is szoktam csak egy kis szempillaspirál és szájfény. Amíg a lányokat vártam azon gondolkodtam, hogy vajon mi lesz a meglepetés, persze a reggelinél egy csomó őrültséget találtunk ki, mint például az, hogy Simon marslakókkal akar összehozni minket, de persze ezt nem gondoltuk komolyan. Mire a lányok szerre leszaladtak a lépcsőn már egészen belemerültem a gondolataimba. Az én autómmal mentünk a stúdióba, mert fölösleges lett volna ha külön autóval megyünk és így jobban is szeretjük.... én vezettem. Fél óra volt az út, szerencsére nem kaptunk nagy forgalmat. Mikor megérkeztünk rögtön Simon titkárnőjével találtuk szembe magunkkal, Anne egy csinos, szőke hajú lány aki az előítéletektől függetlenül nagyon okos (festett szőke :):
 -Sziasztok lányok!- köszönt mosolyogva és valamiért eszméletlenül be volt zsongva.
-Szia Anne!- köszöntünk vissza kórusban (ez mostanában a szokásunkká vállt).
-Simon lent vár titeket az irodájában!- vigyorgott.
-Oké, akkor megyünk.- mondtam óvatos hangsúllyal, nagyon furcsa volt.
De Natasha persze mindenki helyett kérdezett:
-Biztos, hogy minden oké Anne, mi akkor nem vigyorgunk így, amikor fotóznak.- persze ettől mind elröhögtük magunkat, még Anne is jól szórakozott.
-Persze, hogy minden rendben van csak... várom már, hogy lemenjetek Simonhoz- hatásszünetet tartott- fantasztikus élmény lesz!-mondta kábultan.
-Oké de mielőtt elkábulunk légyszíves és hozz nekünk egy-egy finom kappucsinót- mondta Patrisha miközben kedvesen megütögette Anne hátát.
-Rendben van azonnal viszem, menjetek nyugodtan.-válaszolt majd még mindig kissé kábultan elment a kappucsinóért.
Beszálltunk hát a liftbe, amelyik odalent egyből Simon irodájában nyílt és elindultunk lefelé.
-Vajon ki a fene lehet itt akitől Anne ennyire meghatódott?- utánozta, Anne álmatag arckifejezését Patrisha.
-Nem tudom de mindjárt kiderül.- szálltam ki a liftből elsőként.
 Simon hatalmas és hihetetlenül fehér irodájában voltunk oldalról láttuk az egészet jobbról nyílt egy ajtó a tulajdonképpeni stúdióba, balról egy óriási íróasztal állt és vele szemben két fehér kanapé, amelyek között rés van az ajtóval egy vonalban és velük szemben egy kis dohányzóasztal.
Az iroda üres volt, de kintről ének hangok szűrődtek be, felvétel volt.
-Na ki megy ki elsőnek?- tette fel a kérdést Jess, aki meg sem szólalt amióta itt voltunk.
Összenéztünk és egyszerre indultunk meg mind az ajtó felé... Kim volt a leggyorsabb, felrántotta az ajtót és kilépett rajta utána pedig mi is. Csakhogy lefagyott abban a pillanatban ahogy a stúdió ablakára nézett, előtte állt a One Direction, akik közben befejezték az éneklést és a fiúk mind tündérien mosolyogtak Kimre. A baj csak az volt, hogy Jess és Nat túl gyorsan indultak utána és ezzel meglökték aminek a vége az lett, hogy mindhárman a földre zuhantak. Mikor én is beléptem Patrishaval a nyomomban mindenki ijedten nézte őket a fiúk kiléptek az ajtón ami a tükör mellett volt és mikor rájuk néztem a tekintetem találkozott a Louiséval és nem bírtam tovább egyszerre kezdtünk el nevetni, de olyan erősen, hogy azt hittem megfulladok, persze ekkor már mindenki kipukkadt és eszméletlen hangosan nevetni kezdett. Persze a lányok is elnevették magukat és valahogy feltápászkodtak. Mikor mindenki megnyugodott. Simon bemutatott minket a fiúknak természetesen én már ismertem Louist, így mi köszöntöttük egymást puszival meg öleléssel. A többieknek bemutatkoztam, de nagyon úgy tűnt, hogy már hallottak rólam, amit egyébként Zayn cinikusan meg is jegyzett. Miután mind bemutatkoztunk egymásnak, a fiúk nekidőltek az irányítópultnak, mi pedig a vele szemben lévő falhoz támaszkodtunk (hiszen erre szükség is volt), ahol általában a kanapé volt csakhogy az most éppen tisztítóban volt mert valami nagyokos leöntötte... pedig most mindent megadtam volna azért a puha kanapéért...
       Simon csak széles vigyorra húzta a szájat miközben mi a lányokkal feszült csendben álldogáltunk, úgy tűnt ez csak nekünk ilyen feszült helyzet... Szerencsénkre megérkezett Anne a kávénkkal. Amikor belépett Harry reflexből rá vigyorgott, ami nyilván zavarba hozta a lányt. Erősen koncentrálva a kezünkbe nyomta a kávét, lesütött szemmel totál elpirulva megkérdezte a fiúkat, hogy ők kérnek-e, de ők nem tartottak erre igényt, szóval Anne eltipegett, mi meg újra csendbe burkolóztunk.... egyszerűen nem tudtunk mit mondani...
Niall törte meg a csendet:
-Oookééé,én éhes vagyok. Mit szóltok egy pizzához?-kérdezte izgatott tekintettel.
 -Egyetértek, induljunk!- Natasha megragadta Niall kezét és kihúzta magával a stúdióból.
Mi csak nagy szemekkel néztünk utánuk, aztán elkönyveltük magunkba, hogy ez van ők ilyenek és mi is kifele indultunk Simonnal együtt. Beültünk a lányokkal az autóba a fiúk két kocsival voltak szóval Simonnak is volt helye.
   Így utólag visszagondolva ez az egész elég furcsa volt, a fiúk nem úgy néztek ki mint akik tudják, hogy mi a stúdióban leszünk... szóval Simon szándéka valószínűleg egy véletlen találkozás volt, minden esetre akármit is akart elérni nem tudok rá haragudni még akkor sem ha kombinálni akart nagyon örültem, hogy megismertem ezeket a srácokat.