4.fejezet

     Patrishaval hatra értünk haza, addigra már a lányok vacsit főztek szóval leültünk enni. Elmeséltem nekik, hogy anya hívott és, hogy tortát kéne sütni.... Natasha elég lelkes volt (nem csak enni szeret, hanem sütni és főzni is :) Jessica már gondolkodott a díszítésen, Patrisha közölte, hogy ő most csak néző lesz, mert tuti kiüti magát a divatbemutató után (ezen persze mindenki szórakozott, de csak én tudtam igazából mire is érti...), Kim pedig azon filózott, hogy hogyan viszem majd el egyedül a két tortát de megnyugtattam, hogy megoldom. Miután végeztünk a vacsival én felmentem a szobámba, Patrisha a tévé elé ült egy laptoppal a kezében és azon csinált valamit, mellette Nati nézte a tévét, Kim pedig a konyhában mosogatott Jessica társaságában. Mikor felértem az emeletre kinyitottam a szobám ajtaját beléptem rajta és rögtön hanyat vágtam magam, az ajtóval szemben levő francia ágyamon. Kavarogtak a gondolataim, felkavart amiket ma Patrisha mondott, annyira furcsa az egész helyzet... Louis nagyon furcsa... ha igaz amit Patrisha mond akkor csak a többiek miatt megy velem a divatbemutatóra, de ha nem akkor miért? Miért akarna velem mutatkozni, amikor ott van a barátnője, akit szeret és együtt vannak már ki tudja mióta?! Így elgondolkodva csuktam be az ajtómat és vettem az irányt a fürdő felé... . Lezuhanyoztam, fogat mostam, lemostam a sminkem és felvettem a pizsimet, ami igazából egy hosszabb fehér póló volt a hátán egy Tomlinson felirattal alatta meg egy 17-essel (a lányoktól kaptam tavaly születésnapomra, mondhatom nagyon vicces volt főleg, hogy Johannah előtt bontottam ki az ajándékot, merthogy otthon voltunk), hirtelen csak arra tudtam gondolni, hogy holnap eszméletlenül jól kell kinéznem, nem csak Louist akartam lenyűgözni, aminek egyébként semmi értelme, hanem mindenki mást is. Ezekkel a fondorlatos gondolatokkal a fejemben aludtam el... .
    Reggel mikor felébredtem fél tizenkettő volt... nagyon meglepődtem hiszen este viszonylag korán feküdtem le, de azért fel tudtam dolgozni... legalább pihentem. A csodás pólóm kíséretében lementem a lépcsőn a nappali üres volt a, talán a lányok még alszanak-gondoltam magamban majd bementem a konyhába.
-Úristen!- mondtam félig hangosan, amikor Jessicaval találtam szembe magam.
-Jujj! bocsi, ha megijesztettelek.- mondta majd köszöntés képpen nyomott egy puszit az arcomra.
-Semmi baj csak azt hittem még alszol te is mind a többiek.
-Ja nem miután te elmentél este én is lefeküdtem.-mosolygott.
-Mennyit aludtál?- kérdeztem huncut mosollyal az arcomon miközben megtöltöttem a kávéfőzőt.
-Nem sokat... már nyolckor ébren voltam.-mondta éreztem, hogy mondani akar valamit ezért nem szóltam egy szót sem csak felültem a pultra és kávézgatni kezdtem.-Szóval..-kezdte el végül.-te nem izgulsz a mai nap miatt? Vagyis tudod nem a bemutató miatt vagy valami csak úgy általánosan kérdem.
-Nem, nem igazán!- válaszoltam kissé közönyösen.-Viszont...-folytattam és mosolyra húztam a szám.- úgy döntöttem, hogy jól akarok kinézni...-értetlenül nézett rám.
-Te általában jól is nézel ki meg minden szóval ezt most nem nagyon értem.
-De én ma mindenkit le akarok venni a lábáról.-mondtam nyomatékosan és rögtön leesett neki mire célzok.
Nevetni kezdett majd rám emelte a tekintetét:
-Te bolond vagy...-mondta a nevetéstől szinte fuldokolva.
-Most miért?!- néztem rá értetlenséget színlelve.
-Szerintem az a bizonyos mindenki, akinek a neve a pólódon is rajta van már épp eléggé kész van tőled.- mostmár befejezte a nevetést és csak mosolyogva ingatta a fejét.
-Gondolod?!. kérdeztem tetetett kíváncsisággal (azt hiszem igazából nem nagyon érdekelt).
-Bizony!- bólogatott álcázott hozzáértéssel, majd főzött egy kávét magának. 
-Akkor ma mégjobban ki lesz.- mondtam cinikusan majd leugrottam a pultról-És a te göndör herceged?- kérdeztem mosolyogva miközben valami étel után kutattam a hűtőben.
-Áh... Ő korántsem az én hercegem...- furcsán lemondó hangsúllyal beszélt.
-Ezt, hogy érted? Van valakije?-kérdeztem meglepettem, miközben elővettem egy szendvicshez a hozzávalókat.
-Nincs. Illetve nem tudom... annyi mindenkivel szóba hozzák...- mondta majd leugrott mellém, így most mindketten az előkészítő asztal előtt álltunk egy-egy szendvicset készítve.
-Szerintem azok csak a tipikus kombinálások.- mondtam és igen biztos voltam magamban.
-Ja egyébként az lehet.-mondta úgy mintha hírtelen életkedvet kapott volna a szavaimtól.- Nem ébresztjük fel a lányokat már lassan fél egy van és szerintem szeretnének időben elkészülni?!
-De persze csak előbb együk meg ezeket.- mutattam a szendvicsekre.
Így hát mi megreggeliztünk és felébresztettük a lányokat és mindenki nekilátott a saját dolgának. A szobáink ajtaját mind nyitva hagytuk fent az emeleten, így tudtunk közben beszélgetni bár elég hangosan, de ez gyakran megesik. Miután lefürödtem és megmostam a hajam azon a fontos dolgon kezdtem elmélkedni, hogy kivasaljam vagy hagyjam hullámosan, természetesen, gyakorlatilag semmi különös nem volt a sötét barna hajamban, de Natasha mégis azt állította, hogy abban van az erőm, szóval a lányok leszavazták a hajvasalót, így bocsánatot kértem tőle és elraktam :), és mint kiderült nem kezdtem semmi különöset a hajammal.... . Valami egyszerűt akartam felvenni, de mégis olyat ami hatásos... ha értitek mire gondolok. Röviden neki estem a szekrényemnek... a tegnap vettem egy szép fehér inget  és egy fekete bőr betétes nadrágot és ehhez volt egy fekete színű csinosított zakóm és egy fekete, platformos csukott cipőm, meg egy levél táskám, fehér alapon korall színű virágokkal, szóval már csak valami korall színű kellett a nyakamba és egy merev lánc mellet döntöttem. Szembe néztem magammal a tükörben, nem voltam kimagaslóan különleges cuccokban de a kevesebb néha több alapon így maradtam, valószínűleg nem fog mindenki elájulni tőlem, ahogy azt terveztem, de én csinosnak éreztem magam. Feltettem egy kis sminket és kiléptem a szobák közti folyosóra. Már négy óra volt. Patrisha állt velem szemben hasonlóan volt felöltözve, mint én. Neki is fekete nadrágja volt és cipője ( bár az jó pár centivel magasabb volt az enyémnél) csak ő piros inget viselt, a fölött pedig egy fekete-piros bőrdzsekit, az egyik kezében volt a szintén fekete-piros levél táskája, amit tőlem kapott a másikban pedig a telefonját nyomkodta, a haját ő is kiengedve hagyta a haját, ami egyébként az enyémmel ellentétben sima és fekete volt, mikor észrevett rám mosolygott (a száját pirosra festette, ami nagyon jól állt neki és a szemét kihúzta):
-Összeöltöztünk.-mondta miközben elrakta a telefonját a táskájába.
-Csak mint mindig.-jelentettem ki majd megkérdeztem, hogy állnak a többiek.
-Elég jól, azt hiszem Jessica már lezuhanyozott.-felelte enyhe szarkazmussal a hangjában.
-Nem ér csúfolkodni.-kiáltott ki Jess a szobájából.
Kuncogni kezdtünk, amikor viszont Kim mellénk lépett csak bambulni tudtunk... . Egy krém színű, testhezálló, combközépig érő ruhát viselt, ami nagyon előnyösen kiemelte az alakját és egy türkizzöld zakót a kezében ugyanilyen színű táskával, a cipője ugyanolyan színű volt, mint a ruhája, a begöndörített haját laza kontyba kötötte a tarkóján, natúr volt a sminkje csak a szemét húzta ki erősebben.
-Te ma gyilkolni szeretnél?- kérdezte Patrisha.
-Nem.-felelte Kim, igen csak zavarban volt.
-Pedig fogsz.-jelentette ki Natasha, aki most jelent meg Kim háta mögött.
Tovább cukkoltuk Kimet és közben megdicsértük Natasha öltözékét is. Ő egy csipkés, sötétlila combközépig érő szoknyát viselt egy egyszerű, szintén sötétlila blúzzal, ami be volt csíptetve és egy fehér zakóval meg egy szintén lila táskával és fehér cipővel és a haját, ami hullámos, mint az enyém oldalra fonta. Negyed öt körül lemondtunk arról, hogy Jess időben kész lesz, így lementünk a földszintre a lányok leültek a kanapéra én pedig bementem a konyhába, hogy igyak egy kis vizet és Natasha is velem tartott.
-Hogy hogy szoknyát húztál arra a formás kis lábaidra?-kérdeztem érdeklődve, amíg kitöltöttem egy pohár vizet mindkettőnknek.
-Nem tudom, kedvem volt hozzá.- mosolygott rám a pohara fölött, amiből éppen ivott.
-Aha szóval neked most csak úgy egyet kedved volt szoknyát venni, mi?-vigyorogtam rá.
-Ja...-válaszolt és egy kissé elpirult.
   Szívesebben boncolgattam volna a még a témát, de csengettek szóval kimentünk a konyhából, hogy köszönjünk a fiúknak és Simonnak, aki megint itt volt. Mind öltönyben voltak és különlegesen jól néztek ki... még Simon is, aki mellett ott díszelgett az imádni való felesége, Lauren. Én szóba elegyedtem vele és a lányok is csatlakoztak és egy kisebb kört kialakítva beszélgettünk, a fiúk pedig elhelyezkedtek a kanapén Simonnal együtt, csakhogy már majdnem háromnegyed öt volt, amikor Jess még sehol sem volt, úgyhogy úgy döntöttem fel megyek érte... lesz, ami lesz. Felsétáltam a lépcsőn és éreztem, hogy Louis engem néz, de nem fordultam felé, Patrisha szavai folyton a fejemben voltak... Bementem Jessica szobájába, de nem kellett nagyon siettetnem, mert pont akkor lett kész. Egy halvány rózsaszín, selyem, rövid ujjú kezeslábas volt rajta egy fehér zakóval, aminek a nyakát ugyanolyan kövek díszítették, mint a kezeslábas övét és egy fehér, platformos, csukott cipő, a kezében rózsaszín táska, a haja fonott kontyban volt elrendezve a tarkóján, kevés sminkkel is gyönyörű volt a kreol bőre.
-Huu de csini valaki.- szivattam hangosan, hogy lent is hallják, amit mondok.
-Ne csináld már, mindent hallanak.- suttogta szégyenlősen.
-Ohh ha több időnk lenne biztos nem úsznád meg, de most inkább menjünk- fogtam meg a kezét és elindultam lefelé a lépcsőn.
  Mikor leértünk mindenki tapsolni és fütyülni kezdett amiért végre kész lett Jessica, majd kimentünk az ajtón és hátul maradtam Louissal, hogy bezárjam az ajtót a többiek addig beültek a limuzinba.
-Csinos vagy!- súgta a fülembe mély hangján, amitől kirázott a hideg és éreztem rajta, hogy elmosolyodik, de nem akartam, hogy siker élménye legyen...
-Kösz.-mosolyogtam a lehető legközönyösebben, ami látszólag meglepte, majd elindultam a limuzin felé.
   A többiek nyitva hagyták az ajtót és én beszálltam Zayn és Patrisha mellé, Louis pedig továbbra is meglepetten ült be mellém. Simon szólt a sofőrnek, hogy indulhat és felénk fordult:
-Na szóval, csajok ti a fiúkkal együtt mentek be a bemutatóra és fotózkodtok meg minden egyéb...-mosolygott, majd folytatta.- Az első sorban ültök majd, a srácok végig énekelni fognak szóval velük csak az After Partyn találkoztok, mondjuk végig látni fogjátok őket.- mosolyodott el pimaszul majd jó szórakozást kívánt, mert már meg is érkeztünk.
  Amikor Louis kisegített az autóból a szemembe világított egy csomó fényképezőgép, ami egyébként nem lepett meg csak a szemem hozzá kellett szokjon. Nem vártunk nagyon a többiekre, hanem elindultunk az ajtó felé, közben egyszer-egyszer megálltunk, hogy lefotózzanak, olyankor Louis a derekamon tartotta a kezét és igencsak közel húzott magához, de egyszer sem nézett rám, amíg sétáltunk befele csak fogta a kezem és ezt inkább csak elővigyázatosságból. Mikor beértünk mind az egészen a hatalmas terembe, amit így most oldalról láthattunk, jobbról volt a kifutó vele szemben pedig egy kisebb színpad a fiúk számára, mi elfoglaltuk a helyünket a kifutó jobb oldalán a srácok pedig tették a dolgukat. Mondanom sem kell, hogy maga a bemutató csodás volt... kislánykorom óta szerettem az ilyen eseményeket, azokat a ruhákat, a modelleket és az egésznek a hangulatát, hogy mindenki jól érzi magát (plusz-minusz egy pohár pezsgő). Ahogy Simon is mondta a fiúkkal csak az After Partyn találkoztunk megint. Jessica és Harry leültek egy sarokba és elmélyülten beszélgettek, Natasha és Niall a svéd asztalt fosztogatta, Zayn az egyik modellel flörtölt, elég közel Patrisha-hoz, akit a jelek szerint ez nem nagyon zavart, mert ő is beszélgetett egy sráccal (gondolom az egyik modellel). Kim és Liam egy asztal mellett álltak és azt hiszem beszélgettek, vagy valami hasonló, mert Liam érdektelen képpel nézett körbe a teremben Kim pedig folyamatosan beszélt neki, nem lesz könnyű eset az biztos. Én egy másik asztal mellett álltam Lauren-nel és a kis Ericről beszélgettünk (a gyerekükről). Később Simon is csatlakozott hozzánk Louissal, illetve vele jött volna ha őt nem szólítja le egy modell lány. Simon a felesége mellé állt és tovább beszélgettünk, de nem tudom miért egyszerűen nem tudtam koncentrálni folyton a hátuk mögött beszélgető Louist és a lányt néztem. Flörtöltek. Simonék mondtak valamit, amire nem figyeltem és arrébb mentek én pedig egyedül álldogáltam. Nem szokásom féltékenykedni, de azt hiszem most ez nagyon zavart... csakhogy lebuktam Louis szembe nézett velem én elkaptam a fejem, de már késő volt. Észre vett a francba is. Pár perc alatt lerázta a lányt, mellettem termett és átölelte a derekam.
-Mi a helyzet?- kérdezte mosolyogva.
-Semmi.-válaszoltam.
-Szép lány volt.- jegyezte meg.
-Kicsoda?- kérdeztem, úgy mintha nem tudnám kiről van szó.
-Hát, akivel beszéltem.- értetlen arcot vágtam- Tudod a modell lány, akit Jennának hívnak és én ott hagytam miattad.- nézett rám úgy, mintha ez szemre hányás lenne.
-Ohh... hát ez igazán megtisztelő.- feleltem cinikusan- Bizonyára nem vesztettél sokat.- jegyeztem meg csak úgy mellékesen.
-Hát... az lehet.-vonta fel a szemöldökét- Rengeteget beszélt alig jutottam szóhoz, gyakorlatilag ledumált.-ezt már nyávogva mondta, amitől nevetni kezdtem, olyan őrült arckifejezéssel beszélt, hogy az egyszerűen röhejes volt, azt hiszem a nevetésem ragályos mert idővel Louis is velem szórakozott. Beszélgetni kezdtünk minden féléről, már igazából azt sem tudom miről csak arra emlékszem, hogy rengeteget nevettünk.
   A buliból éjfél körül érhettünk haza, csak arra emlékszem, hogy elköszöntem a lányokról majd felmentem a szobámba, levetkőztem, felvettem az alvó pólómat, majd az ágyamba zuhantam.

3.fejezet

      Miután elmentek a fiúk csak magunk elé bámultunk a kanapén ülve...egyikünk sem tudta mit mondjon. Viszont Kim csendben sírni kezdett... ott ült mellettem csupán egy embernyi hely választott el minket egymástól de ez sokkal távolibbnak tűnt. Olyan rég beszélgettünk komolyan egymással, ha felhozódott a barátja, akkor inkább csendben maradt és meghallgatta ahogy szidom, de nem szólt egy szót sem, nem vágott közbe, ahogy  a tegnap sem az éttermi mosdóban. Ahogy néztem az arcán legördülő könnycseppeket arra gondoltam, hogy mennyire bánthatta, hogy nem vagyok hajlandó elviselni azt embert, akit szeret. Ő a barátom volt és bármennyire is szerettem volna, hogy ne így legyen ő akkor is Charliet szerette és ezért nem büntethettem, viszont tény, hogy Liamnek ezt nem így kellett volna megtudnia... Közelebb ültem Kimhez és magamhoz öleltem egy pillanatig lefagyott, de aztán szorosan visszaölelt és keservesen zokogni kezdett, annyira örültem ennek a helyzetnek, természetesen nem annak, hogy a legjobb barátomat sírni látom, hanem sokkal inkább annak, hogy sikerült rádöbbenjek arra, hogy hibáztam, de még mekkorát és Kim ezt soha nem hányta a szememre. Lassan megnyugodott, kibontakozott az ölelésemből és letörölte a könnyeit. Igazából azt hiszem nem is az borította ki igazán, ami Liammel történt, hanem úgy önmagában az egész sztori... én,a kötekedéseimmel, Charlie, a beteges ragaszkodásával, ezekhez képest az,hogy megbántotta Liamet csak hab volt a tortán.
-Na most, hogy kibőgtem magam el kéne menni ruhát vásárolni, nem gondoljátok?- kérdezte és mosolyra húzta a száját.
-Dehogynem!- válaszolt egyből Jessica.
-Nekem nyolc!- reagált Patrisha is.
-Én benne vagyok!- mosolygott Natasha.
Ezek hárman felszaladtak, hogy összeszedjék magukat én meg Kimmel maradtam a nagyszobában.
-Remélem neked is van kedved hozzá?!!- kérdezte kissé meggyötört arccal,de azért mosolyogva, majd felállt és a fogason lévő táskájában kezdett matatni.
-Kim?!
-Igen, Jen?!-fordult felém szétszórt tekintettel.
-Nagyon sajnálom mindent, amit az elmúlt hónapokban a fejedhez vágtam...
Megértő mosollyal az arcán visszaült mellém:
-Tudod Jen nekem fontos a te véleményed neked pedig az enyém- elhúzta a száját én pedig vártam a folytatást- engem sokszor bántottak a dolgok, amiket Charlieról mondtál. Rossz volt és zavart, de eltűrtem, mert tudtam ha nem mondhatod ki akkor felrobbansz. Csak az a baj, hogy Liamtől elájulok ha csak rám néz, arról ne is beszéljünk, amikor mosolyog. Mikor ma felmentem az emeletre Charliet vacsorázni hívtam magammal, hogy megbeszéljük a dolgokat....furcsán fogadta, de remélem megért majd... .
-Te most szakítani akarsz Charlieval?-próbáltam megemészteni a hallottakat- Te most tényleg szakítani akarsz vele?- kérdeztem még egyszer csakhogy felfogjam mit beszélek.
-Azt hiszem igen... nem szeretném, ha esetleg később azt hinné, hogy megcsaltam...-mondta bizonytalanul.
Nem tusom mikor voltam utoljára ennyire boldog, nem is az érdekelt, hogy többet nem kell látnom azt a nyálgépet, hanem egyszerüen maga a tény, hogy Kim magához tért, hogy végre a sarkára áll és elhagy egy olyan ember aki csak maga mellé láncolná.
-Kim ez nagyon jó.-szöktem a nyakába azonnal.
A lányok lebillegtek a lépcsőn és azt bámulták ahogy mindjárt megfojtom Kimet. Elengedtem őt és szökdécselve a lányok felé indultam közben pedig végig azt mondogattam, hogy:
-Ott fogja hagyni Charliet!, Ott fogja hagyni Charliet!,Ott fogja hagyni Charliet! :))
   Miután én is és Kim is felöltöztünk beültünk a Natasha terepjárójába (az jobban bírja a csomagokat) és a pláza felé vettük az irányt, illetve indultunk volna, ha nem ütjük el majdnem az alakot, aki a kocsi felhajtón állt. Azt hiszem mindannyiunknak megfagyott a vére.... Charlie volt az és eszméletlenül dühös arcot vágott. Kim kiszállt az autóból és vele együtt én is, megkért, hogy üljek vissza, de én inkább neki dőltem az autónak és figyeltem, ahogy Charlie-hoz sétál, mire egészen közel ért a fiúhoz már a lányok is mellettem álltak. Charlie Kim arcába nyomott egy magazint:
-Mi a franc ez? Te mit képzelsz magadról?- ordította az arcába.
Kim csak elvette tőle és bele nézett:
-Semmi Charlie ez csak....
-Ez csak mi? Hm? Mi ez?- ordította továbbra is és kiverte Kim kezéből az újságot.
Amikor az a földre esett már mi is láttuk mi van rajta egy óriási színes fotó amin... mi voltunk és a fiúk, amikor mentünk pizzázni... baj nem is lett volna ezzel csakhogy a képen Liam éppen Kim kezét fogta...
-Semmi Charlie, nem történt semmi!- mondta tőle szokatlan erős hangon.
-Tényleg? Akkor áruld már el nekem, hogy akkor ez a szerencsétlen miért fogja a kezed?
-Semmi közöd hozzá!- jelentette ki Kim és hátrább lépett.
-Mit mondtál?- Charlie Kim után kapott és megragadta a karját.
A lány kitépte a karját a fiú kezéből és ráordított:
-Jól hallottad. Semmi közöd hozzá ez csak és kizárólag az én dolgom! Te megcsalhatsz mindenkivel, de én nem foghatom meg egy srác kezét?!- Charliet meglepte a reakció csak értetlenül bámulta Kimet.- Tudod mi Charlie, én végeztem!- jelentette ki majd hátat fordított és felénk indult.
-Nem kellesz te senkinek! Te szerencsétlen ribanc!- ordította Charlie magából kikelve.
-Akkor el is mehetsz!- mondta Kim meg sem fordulva, majd beült az autóba.
Charlie dühösen nézett rám:
-Ez a te műved mi?- már nem kiabált, de azért erős volt a hangja.
-Nem képzeld Charlie, ez nem az én művem csak megjött az esze, de tudod mit örülnék ha az én művem lenne.- mondtam szenvtelenül majd én is beültem az autóba a lányokkal együtt és mikor Charlie lelépett mi is elindultunk.
   Az úton csendben ültünk egy szót sem szóltunk, de láttam Kimen, hogy megkönnyebbült. Olyan felszabadultan vásárolgatott és nézelődött a boltokban, mint még soha csak azt láttam rajta, hogy boldog. Mi hamarább megtaláltuk a megfelelő ruhákat, így leültünk kávézni miközben a többieket vártuk.
-Szerinted nagyon utál?- kérdezte felém fordulva, mert eddig csak bámult ki egy ablakon.
-Mármint Liam?- kérdeztem, de csak reflexből.
Bólintott.
-Szerintem nem! Legalább is szerintem nincs miért csak most ismertétek meg egymást és szerintem normális ha nem ez volt az első dolog, amit mondtál! Nem úgy szoktál bemutatkozni, hogy: Heló Kim vagyok és van pasim.-mondtam neki nevetve.
-Állj!-mondta felemelve a mutató ujját- Már nincs!- jelentett ki büszkén majd mindketten nevetni kezdtünk.
   Idővel megjöttek a lányok és még egyet beszélgettünk, majd elindultunk haza , mert már három óra volt és Patrishaval négykor box edzésünk volt.
Hazaértünk felmentem a szobámba, hogy átöltözzek valami sportosabba és, akkor csengett a telefonom:
-Szia, anya!- szóltam bele.
-Szia, szívem!
-Miért hívtál? Van valami baj?- kérdeztem, mert anya csak esténként szokott hívni.
-Nem, dehogy csak azért hívtalak mert tudod a hétvégén lesz az ikrek (Daisy és Phoebie) születésnapja!
-Igen, persze.-füllentettem, mert igazából teljesen kiment a fejemből.
-Szóval meglepetést szervezünk nekik, Louis is haza jön és tudod milyen szemfülesek, úgyhogy nem nagyon tudjuk ellenük eldugni a tortát, szóval arra gondoltam, hogy mivel szabadságon vagy ezen a héten talán lenne időd megsütni őket, biztos a lányok is szívesen segítenek majd, remélem nem baj, hogy kicsit későn szólók.- mondta bizonytalanul.
-Dehogy, anya megoldom.-mondtam közben meg azon gondolkodtam, hogy ezt mikor fogom megcsinálni, merthogy ma csütörtök van és szombat délre ott kéne lenni, az út három óra, szóval legkésőbb egykor el kell induljunk, a torta is friss kéne legyen és a divatbemutató pénteken van öttől, az eltart két órát a legjobb, ha szombaton reggel korán kelek és megcsinálom, ha nem lesz buli a bemutató után, mert akkor tuti nem tudok felkelni...
-Szívem még itt vagy?- kérdezte anyu a telefon másik végen.
-Oh, persze csak elgondolkodtam...-mondtam határozatlanul.
-Jó, akkor légyszíves ezt old meg és szombat délre akkor várunk! Szia, szívem.-köszönt el anya.
-Szia.-mondtam én is majd leraktam a telefont, lesz dolgom.
-Még nem vagy kész?-kérdezte Patrisha, aki éppen akkor lépett a szobámba.
-Nem.- feleltem és gyorsan kiszedtem a szekrényből egy melegítő nadrágot meg egy sportmelltartót rá vettem egy pólót és egy melegítő felsőt. Közben Patrisha összeszedte a kesztyűmet és a rövid nadrágomat, ami edzek beledobta a táskámba és a  kezembe nyomta:
-Menjünk!- ezzel kilépett az ajtón és én követtem.
-Majd jövünk mondtam az éppen tévéző Natashanak és kiléptem az ajtón, ahogy szél az arcomba csapott összehúztam a felsőmet és beültem az autóba Patrisha mellé. Feszültnek tűnt.
-Mi a baj?- kérdeztem.
-Semmi csak tudod aggódom Kim miatt...-mondta miközben lehajtott a kocsi feljáróról- Charlie olyan kiszámíthatatlannak látszik.
-Az is.- feleltem- De nem hiszem, hogy félnünk kéne...
-Azt én sem csak...nem tudom te, hogy látod de szerintem Kim furcsán jól viseli... ezt az egész szakítás dolgot.
-Szerintem nem. Ma beszéltem vele tudod amíg ti vásároltatok és szerintem erre már rég készült csak ok kellett rá... mint például Liam. Ez most furcsán hangzik, de szerintem pont egy ilyen címlapfotóra volt szüksége, így Charlie is könnyebben lemond róla.
-Lehet, hogy igazad van végül is te ismered a legjobban közülünk.- mosolyodott el, majd leállította a motort, mert megérkeztünk.- Na gyere üssük ki a feszkót magunkból.- kacsintott rám majd kiszállt az autóból.
Én követtem, beléptünk az épületbe, ami igazából egy Fitness terem, mi viszont az alagsorban edzünk, szóval köszöntünk az ismerősöknek és lementünk, ahogy haladtunk lefele egyre halkul a fenti zene, ami Patrisha abszolút nem zavarta...
-Utálom ezt a csajt.-jelentette ki végül mikor leértünk.
-Carly-ra gondolsz?-kérdeztem nevetgélve az idegességén.
Patrisha, hogy is mondjam nem igazán kedvelte a Carly Rae Jepsen stílusú lányokat, legalább annyira, mint én a Selena Gomez stílusúakat. Ne értsetek félre semmi majom Selenaval csak éppen nem nagyon hasonlítunk és hát őszintén szólva ő sem bír engem úgyhogy nem nagyon erőltetjük a barátkozást. 
-Ja. -vágta rá, majd belökte az öltöző ajtaját.-Gyűlölöm a hülye nyávogását.
-Nyugi van.- mondtam miközben becsuktam az ajtót magunk mögött.
-Hogy lenne nyugi?- kérdezte meglepően agresszívan-Tudod te, hogy kivel jár?- kérdezte de én csak értetlenül bámultam rá...-Oh, szóval nem. Akkor elárulom édesem Zayn-nel!- mondta majd felkötötte a haját.
-Azzal a Zayn-nel?- kérdeztem vissza teljesen lefagyva.
-Igen szívem azzal a Zayn-nel, akivel én holnap bemutatóra megyek.- jelentette ki egy pimasz mosoly kiséretében.
-Ez nem lehet igaz? Mi a franc van ezekkel? Hallod, szerintem Louis sem normális, ő meg Selenával jár és mégis velem megy.- mondtam miközben én is felkötöttem a hajam és levettem a pólóm, hogy egy ujjatlan felsőre cseréljem.
-Tudod most épp az van, hogy mindkettő turnézik... szóval ha nincs ló jó a szamár is alapon megtesszük mi is.- mondta elhúzva a száját.
-Szerintem inkább az van, hogy a többiekért csinálják.... Harry-nek biztos tetszik Jess és Niall-nek is Natasha és hát Liam most nem tudom, hogy van Kimmel de....
-Túl jó indulatú vagy Jen! Ha úgy jobban tetszik, akkor őket nem pótléknak használják csak minket.-mosolyodott el majd megveregette a vállam és kiment az ajtón.
-Lehet, hogy igazad van....-motyogtam magamban, majd utána mentem.

2.fejezet

        Megérkeztünk a pizzázóhoz. Niall és Natasha elsőként szálltak ki az autókból és elkezdtek rohanni a bejárat felé,kicsatoltam az övem kinyitottam az ajtót és kiszálltam, Louis eszméletlenül aranyos tekintetével találtam magam szembe (gyorsabb volt nálam és már az ajtóban állt), éreztem ahogy elpirulok, mire ő csak elmosolyodott. A pillanatot Harry szakította félbe aki mellett Jessica vigyorgott,mint egy őrült:
-Elnézéseteket kérem de kerek öt perce ácsorgunk a hidegben és várjuk hogy melyikötök esik le hamarabb a lábáról a másik láttán,szóval ha nem baj be megyünk-jelentette ki majd megfogta Jessi kezét, félrelökte Louist az ajtóból és bevágtatott az étterembe.
Miután bementek Louis-sal  összemosolyogtunk majd követtük őket. Harry mindkettőnket iszonyú kínos helyzetbe hozta, valami azt súgja ez jól megy neki. Mikor beléptünk az étterembe mind a nyolcan mindenttudó vigyorral néztek ránk ami annyit jelentett hogy Harry elmondta nekik kinti incidenst. Leültünk az asztalhoz jött a pincér és rendeltünk. Természetesen ez sem mehetett zökkenő mentesen, a pincér flörtölni kezdett Patrishaval, úgy körülbelül tíz perc után Zayn megunta ezt és elég határozottan rendelt egy pizzát a sráctól, nem azért mondom de Zayn elég meggyőző tud lenni. A pincér többet rá sem mert nézni Patrishara, aki persze dühös lett és gyilkos tekintettel nézett Zaynre ő pedig tündéri vigyorra húzta a száját és puszit küldött neki a levegőben. A kedves barátnőm persze csak még idegesebb lett gyűlöli, ha beleszólnak a dolgaiba...
    Kimentem a mosdóba mielőtt még hozták volna a pizzát, kezet mostam ekkor nyílt az ajtó és Kim lépett be rajta, mosolygott. A tükörben találkozott először a tekintetünk és mindketten mosolyogni kezdtünk, aztán halkan elnevettük magunkat.
-Öhm... helyes fiúk.- mondta és olyan vörös lett az arca mint egy rózsa.
-Ezt eddig is tudtuk.- válaszoltam mosolyogva.
Ő is kezet mosott majd hátat fordítva a tükörnek és a kagylóknak, nekidőlt a pultnak.
-Szóval... szerintem Liam aranyos és biztos tetszel neki.-mondtam, mosolyogtam de tudtam mi jön.
-Igen nagyon aranyos meg szimpatikus, de...- kezdte de a szavába vágtam.
-De neked ott van Charlie!-jelentettem ki keserűen.
     Charlie, Kim barátja volt egy igazi elkényeztetett, újgazdag gyerek, őszintén szólva azt sem értettem miért jöttek össze, de Kim azt mondja szerelmes, hiszek neki, mert ezek végül is az ő érzései, de nekem akkor sem tetszik ez a gyerek, tudom, hogy valószínűleg megcsalja a barátnőmet, de neki ezt hiába mondom... hajthatatlan. Kimhez egy sokkal temperamentumosabb fiút képzeltem/képzelek el, olyat mint Liam... de ez sehogy sem az én dolgom.
-Jen, tudod jól, hogy...-de nem tudta befejezni a mondatot, mert Patrisha rontott be idegesen a mosdóba.
-Mi a francot képzel magáról ez a nyálas képű, nagyokos?! Engem ne akarjon irányítani senki!!- mondta olyan erősen megnyomva a szavakat, hogy majdnem belefulladt.
-Hé! Ne idegesítsd fel magad, ez nem jelenti azt, hogy irányítani akar! Megszállott vagy, Patrisha.- jelentettem ki, ez már sok volt folyton ezzel jön, ha egy fiú beleszól a dolgaiba.
-Jó tudom, hogy túl reagálom, de Max után ez nem csoda. Gyertek menjünk, kihűl a pizza.-mondta mosolyogva majd az ajtó felé indult.
     Kimmel követtük. Patrisha volt barátja Max, állandóan rajta csüngött semmit nem csinálhatott anélkül, hogy ő ne tudná. Egy idő után Patrisha megunta ezt és szakított vele, Max a vártnál sokkal jobban viselte, azt hittük kiakad és jelenetet rendez ország-világ előtt, de nem!.... Ő csak lelépett és azóta sem hallottunk róla.
    Leültünk az asztalhoz aztán megebédeltünk, gyakorlatilag végig nevettük az egészet és nagyon jól éreztük magunkat, még a mosdóban felelevenített dolgok ellenére is. Majd elbúcsúztunk a fiuktól és hazamentünk. Kim Charlie-val találkozott este, Patrisha elment boxolni, úgy döntött most az a lesz a legjobb, Jessica egy forró fürdőt akart venni a, úgyhogy ő lelépett. Ketten maradtunk Natashaval, úgy döntöttünk, hogy főzünk egy finom vacsit és elborozgatunk édes kettesben. :)) 

Reggel a One Thing-re ébredtem és szomorúan vettem tudomásul,hogy ez a telefonom lesz. Felvettem.

-Halló- szóltam bele

-Szia Jen!Itt megint Simon.- mondta majd folytatta- szeretném ha felébresztenéd a többieket,mert 20 perc múlva  ott vagyunk nálatok.

-De...-letette, mielőtt meg tudtam volna kérdezni tőle,hogy kivel jön. Szuper.

Lementem a konyhába bekapcsoltam a laptopom majd hozzá kapcsoltam a hangfalakhoz,és elindítottam a 5sos egyik számát és erre sorban jöttek le a lányok cifrábbnál cifrább káromkodások kíséretében. Miután mind leértek lehalkítottam a zenét:
-Simon hamarosan itt lesz, készüljetek el légyszike.- közöltem a legeslegvidámabb módon, hogy miért keltettem fel őket. Vették az adást így mind elmentünk készülődni. Nem gyakori, hogy Simon ennyit hívogat meg minden.

  Kopogtattak, Jessicaval versenyt futottunk az ajtóig és bár én a lenti fürdőből indultam ő pedig a lépcső fordulóból mégis egyszerre nyitottuk ki az ajtót.
  Simon válla felett átnéztem és a fiúkat pillantottam meg köszöntem neki majd őt kikerülve  oda mentem hozzájuk és köszöntem nekik. Jess is így tett, majd mikor már bent voltunk a házban és mindenki mindenkit üdvözölt, aztán helyet foglaltunk a kanapén meg a fotelekben és kérdőn Simonra néztünk.

-Jól van, jól van mondom- kezdte- szóval tudjátok,hogy holnap lesz egy divat bemutató.-mondta majd a fiúkra nézett, ők bólintottak, így folytatta- a srácokat meghívták énekelni, én is ott leszek, de mivel tudom, hogy ti lányok mennyire imádjátok az ilyesmit arra gondoltam mi lenne ha a fiúkkal mennétek el?

 A fiúk széles mosolyra húzták szájukat. Eddig ők sem tudtak erről de határozottan őrültek neki.

-Jó!- mondtam végül én, mert senki nem szólt egy szót sem.
Kim furcsán nézett rám, össze volt zavarodva szeretett volna Liammel menni, de nem tudta, hogy ez milyen hatással lesz a Charlieval való kapcsolatára.... megsajnáltam.
-Illetve...-szólaltam meg megint- ezt még meg kell beszéljük.
Simon és a fiúk furcsán néztek rám ezért folytatni akartam, de Kim közbevágott:
-Ne haragudjatok, de ezt meg kell beszéljem Charlie-val, felhívom és mindjárt jövök.- erőltetett mosollyal az arcán majd elment, hogy felhívja azt a palotapincsit.
Liam, aki mellette ült meglepett arccal nézett utána, majd mikor kim eltűnt az emeleten kissé ingerülten felém fordult:
-Ki a fene az a Charlie?- kérdezte dühösen.
-Kim barátja...- válaszoltam vonakodva.
-Hát ilyen nincs....-állt fel idegesen a kanapéról és el-vissza kezdett sétálni a nappaliban, nagyon zaklatottnak látszott.
-Ööö... minden oké, Charliet nem...-érkezett le a lépcsőn Kim, de amikor szembe nézett Liammel nem tudott mit mondani.
Feszült csendben ültünk mind, amíg ezek nézték egymást. Kim szólalt meg először de már rég nem tudott a fiú szemébe nézni, ő sem tudta miért nem megy hiszen nem hazudott és nem ígért semmi Liamnek, mégis lelkiismeretfurdalása volt:
-Sajnálom- mondta nagyon halkan.
-Mit?- kérdezte hűvösen Liam.
-Ezt az egészet, hogy nem mondtam el, hogy nekem van barátom.- nézett Kim értetlenül.
-Nem is kellett volna, Kim nekem ehhez semmi közöm!- ült vissza a helyére a lehető legközönyösebb arccal, amit csak vághatott- szóval elengedett?- kérdezte gúnyosan.
-Igen, képzeld!- felelte Kim megsértve.
-Oké, akkor minden rendben, akár mehetünk is.- reagált rögtön és már fel is pattant a helyéről és az ajtó felé lépett, a többiek pedig követték. Louis még az ajtóból visszafordult, egy bocsánatkérő pillantást küldött felém majd becsukta az ajtót.
-Ööö lányok azt hiszem én is megyek még beszélünk!- lépett ki Simon is az ajtón.
Kim is leült az ágyra és mind csendben meredtünk magunk elé.... ez érdekes lesz.

1.fejezet

   A nevem Jennifer Taylor és 21 éves vagyok. A négy legjobb barátnőmmel élek együtt egy gyönyörű lakásban, Londonban. Nem csak velük élek, de velük is dolgozom. Imádom őket mindent meg tudunk beszélni egymással, a családommal együtt ők a legfontosabbak nekem. Apropó család, Doncaster-ben születtem a szüleim második gyerekeként, ebből persze következik, hogy van egy idősebb testvérem. Őt Ryan-nek hívják és a világon a legjobb fiú testvér, de róla majd még később.... van egy húgom is, akit Thiffany-nak hívnak, de róla is majd később. A szüleim elváltak mikor tíz éves voltam, Ryan tizenöt, Thiffany pedig nyolc, azt hiszem ez őt viselte meg a legjobban és az éppen kamaszodó bátyámat, aki valljuk be kamaszodás nélkül is lázadó tipus volt. Anya szerint én meglepően jól viseltem, talán azért mert apám soha nem foglalkozott velem. Ezalatt a sötét korszak alatt-ahogy én hívom-anyának sokat segített a gyerekkori barátnője, Johannah Poulston. Johannah is hasonló helyzetben volt, mint anya csak régebben,ő négy gyerekkel maradt egyedül, Lottie-val,Félicité-vel, az ikrekkel: Phoebe-vel és Daisy-vel, na és persze a bátyám legjobb haverjával, Louis-al,gondolom nem nagy meglepetést okozok ha azt mondom, hogy a két család igen jó kapcsolatba került. Mi gyerekek mindig nagyon jól egyeztünk, sőt ez ma is így van olyan mintha ők is a testvéreim lennének, kivéve persze Louist vele egy kicsit másabb a helyzet és vele a munkánk miatt már legalább 3 éve nem is találkoztam, mindig máskor kerülünk haza...de megint eltértem a témától. Szóval szerencsére ezután a felhős korszak után anya megtalálta az igazi nagybetűs szerelmet. Hozzáment a jelenlegi mostoha apámhoz, David Taylor-hoz, akinek a nevét is szívesebben viselem, mint az igazi apámét. Ennyit a családomról, beszéljünk kicsit a barátnőimről. Patrisha 22 éves őt kiskorom óta ismerem hiszen az unokatestvérem, anyám nővérének a lánya, akivel keveset találkoztunk, mert ők viszonylag messze laktak, Menchester-ben. Patrisha a legtökösebb csaj (bocsánat a kifejezésért) akit ismerek, az csak hab a tortán, hogy boxol (amit egyébként én is csinálok hobbi szinten, legalább egyszer egy héten, de szerencsére ő sem veszi komolyabban). Natashat, aki 20 éves Patrishan keresztül ismertem meg ők egy suliba jártak. Nati nagyon vagány csaj, elképesztően vicces és minden helyzetben feltalálja magát, ja és persze mániákusan imád enni, ami abszolút nem látszik rajta. Kim az én legjobb barátnőm, akivel a gimiben ismerkedtünk meg, mondanom sem kell, hogy nehezen indult a kapcsolatunk hiszen ő pontosan az ellentétem, megfontolt, illedelmes és a lehető legnyugodtabb ember, akit valaha ismertem ő 21 éves vagyis velem egyidős. Jessica 20 éves őt Kimen keresztül ismertem meg, ami nagyon meglepő hiszen Jess egy szeleburdi, folyamatosan pörgős lány, akit sokszor lehetetlen leállítani. Bár sokszor butának mutatja magát a fiúk előtt (csak azoknak a fiúknak mutatja meg az igazi énjét, akiket valamiért nem kedvel és ilyenkor általában beléjük köt és folyton kijavítja őket) igazából nagyon okos és intelligens lány, egyébként tipikusan az az ember akit mindenki meg akar ismerni, ahogy meglátja. Szóval mint ahogy már említettem velük dolgozom... van egy együttesünk, a No Angels, imádunk együtt dolgozni és az ezzel járó dolgokat csinálni, túrnézni stb. A mi kis menedzserünk, Simon Cowell, a világon a legjobb és ezt nem csak szakmai szempontból lehet róla elmondani, fantasztikus ember és remek barát ha arról van szó. Na de akkor kezdjünk is bele...
  Egy gyönyörű péntek reggel a telefonom csengésére ébredtem, bár egy One Direction szám volt a csengőhangom, amit imádok és pont az a rész megy le elsőnek amit Louis énekel, mégis elég rossz érzés volt erre kelni. Nehezen kikászálódtam az ágyból és felvettem a telefonom, ami persze a lehető legtávolabb volt tőlem az sminkasztalomon:
-Szia- szóltam bele a telefonba a lehető legkedvesebben, ahogy csak bírtam.
-Szia Jennifer neked is jó reggelt- csengett egy ismerős hang a telefon túloldalán.
-Szia Simon,jó reggelt- nyávogtam cinikusan a telefonba.
-Azért hívtalak, mert szeretném, ha lányokkal bejönnétek a stúdióba,mert van számotokra egy meglepetésem.-mondta titokzatosan.
-Rendben, ott leszünk-válaszoltam.
És már pont le akartam rakni a telefont amikor Simon beleszólt:
-Várj!
-Mi az?!- kerdeztem.
-Legyetek csinosak!- mondta, majd a reakciómat meg sem várva letette.
Simon furcsa viselkedését figyelmen kívül hagyva elmentem zuhanyozni,ami meglepően jól esett csak most vettem észre milyen fáradt is vagyok valójában (este filmeztünk és nagyon későn aludtam el) zuhanyzás után felöltöztem és lementem a földszintre, hogy főzzek egy erős kávét hátha az felébreszt. Mind a négy barátnőmet lent találtam, Patrisha a kanapén kávézott a nagyszobában és tévét nézett egy biccentéssel nyugtázta a köszönésem, majd átkapcsolt az egyik zeneadóra és követett a konyhába, ahol Kim készítette a reggelit (sajtos rántotta...nyami) Jessica az előkészítő pulton ült és egy almát rágcsált, Natasha, pedig a hűtőben kutatott bacon után (az a kedvenc reggelije).
-Jó reggelt álomszuszékok!- köszöntek egyszerre.
-Hé! Álljon meg a menet én már rég felkeltem.- szólt Patrisha majd Natasha mellé lépett és kezébe nyomta a felső polcon lévő bacont.... Nati nyilván nem vette észre. :) Ezen persze mindenki csak mosolygott.
-Jó reggelt- köszöntem majd folytattam- Simon hívott, hogy menjünk be a stúdióba, mert meglepetése van számunkra, elég furcsa...-mondtam majd egyenletmegoldós arcot vágtam.
   A lányok mind elnevették magukat, de végül mégis kérdőn néztek rám.
-Nyugi nekem is ez volt a reakcióm fogalmam sincs mit talált ki.-mondtam majd megterítettem az asztalt és mind leültünk kajálni. Mondanom sem kell, hogy folyamatosan találgattunk, vajon mi lehet Simon meglepetése?!
  Lassan indulnunk kellett, szóval mindenki elvonult, hogy egy kicsit sminkeljen és rendbe szedje magát. Én lettem kész a leghamarabb, kora tavaszi idő miatt egy hosszú világos kék farmert vettem fel egy fehér pólóval és egy farmerdzsekit vettem a hátamra. A sminket nem vittem túlzásba és nem is szoktam csak egy kis szempillaspirál és szájfény. Amíg a lányokat vártam azon gondolkodtam, hogy vajon mi lesz a meglepetés, persze a reggelinél egy csomó őrültséget találtunk ki, mint például az, hogy Simon marslakókkal akar összehozni minket, de persze ezt nem gondoltuk komolyan. Mire a lányok szerre leszaladtak a lépcsőn már egészen belemerültem a gondolataimba. Az én autómmal mentünk a stúdióba, mert fölösleges lett volna ha külön autóval megyünk és így jobban is szeretjük.... én vezettem. Fél óra volt az út, szerencsére nem kaptunk nagy forgalmat. Mikor megérkeztünk rögtön Simon titkárnőjével találtuk szembe magunkkal, Anne egy csinos, szőke hajú lány aki az előítéletektől függetlenül nagyon okos (festett szőke :):
 -Sziasztok lányok!- köszönt mosolyogva és valamiért eszméletlenül be volt zsongva.
-Szia Anne!- köszöntünk vissza kórusban (ez mostanában a szokásunkká vállt).
-Simon lent vár titeket az irodájában!- vigyorgott.
-Oké, akkor megyünk.- mondtam óvatos hangsúllyal, nagyon furcsa volt.
De Natasha persze mindenki helyett kérdezett:
-Biztos, hogy minden oké Anne, mi akkor nem vigyorgunk így, amikor fotóznak.- persze ettől mind elröhögtük magunkat, még Anne is jól szórakozott.
-Persze, hogy minden rendben van csak... várom már, hogy lemenjetek Simonhoz- hatásszünetet tartott- fantasztikus élmény lesz!-mondta kábultan.
-Oké de mielőtt elkábulunk légyszíves és hozz nekünk egy-egy finom kappucsinót- mondta Patrisha miközben kedvesen megütögette Anne hátát.
-Rendben van azonnal viszem, menjetek nyugodtan.-válaszolt majd még mindig kissé kábultan elment a kappucsinóért.
Beszálltunk hát a liftbe, amelyik odalent egyből Simon irodájában nyílt és elindultunk lefelé.
-Vajon ki a fene lehet itt akitől Anne ennyire meghatódott?- utánozta, Anne álmatag arckifejezését Patrisha.
-Nem tudom de mindjárt kiderül.- szálltam ki a liftből elsőként.
 Simon hatalmas és hihetetlenül fehér irodájában voltunk oldalról láttuk az egészet jobbról nyílt egy ajtó a tulajdonképpeni stúdióba, balról egy óriási íróasztal állt és vele szemben két fehér kanapé, amelyek között rés van az ajtóval egy vonalban és velük szemben egy kis dohányzóasztal.
Az iroda üres volt, de kintről ének hangok szűrődtek be, felvétel volt.
-Na ki megy ki elsőnek?- tette fel a kérdést Jess, aki meg sem szólalt amióta itt voltunk.
Összenéztünk és egyszerre indultunk meg mind az ajtó felé... Kim volt a leggyorsabb, felrántotta az ajtót és kilépett rajta utána pedig mi is. Csakhogy lefagyott abban a pillanatban ahogy a stúdió ablakára nézett, előtte állt a One Direction, akik közben befejezték az éneklést és a fiúk mind tündérien mosolyogtak Kimre. A baj csak az volt, hogy Jess és Nat túl gyorsan indultak utána és ezzel meglökték aminek a vége az lett, hogy mindhárman a földre zuhantak. Mikor én is beléptem Patrishaval a nyomomban mindenki ijedten nézte őket a fiúk kiléptek az ajtón ami a tükör mellett volt és mikor rájuk néztem a tekintetem találkozott a Louiséval és nem bírtam tovább egyszerre kezdtünk el nevetni, de olyan erősen, hogy azt hittem megfulladok, persze ekkor már mindenki kipukkadt és eszméletlen hangosan nevetni kezdett. Persze a lányok is elnevették magukat és valahogy feltápászkodtak. Mikor mindenki megnyugodott. Simon bemutatott minket a fiúknak természetesen én már ismertem Louist, így mi köszöntöttük egymást puszival meg öleléssel. A többieknek bemutatkoztam, de nagyon úgy tűnt, hogy már hallottak rólam, amit egyébként Zayn cinikusan meg is jegyzett. Miután mind bemutatkoztunk egymásnak, a fiúk nekidőltek az irányítópultnak, mi pedig a vele szemben lévő falhoz támaszkodtunk (hiszen erre szükség is volt), ahol általában a kanapé volt csakhogy az most éppen tisztítóban volt mert valami nagyokos leöntötte... pedig most mindent megadtam volna azért a puha kanapéért...
       Simon csak széles vigyorra húzta a szájat miközben mi a lányokkal feszült csendben álldogáltunk, úgy tűnt ez csak nekünk ilyen feszült helyzet... Szerencsénkre megérkezett Anne a kávénkkal. Amikor belépett Harry reflexből rá vigyorgott, ami nyilván zavarba hozta a lányt. Erősen koncentrálva a kezünkbe nyomta a kávét, lesütött szemmel totál elpirulva megkérdezte a fiúkat, hogy ők kérnek-e, de ők nem tartottak erre igényt, szóval Anne eltipegett, mi meg újra csendbe burkolóztunk.... egyszerűen nem tudtunk mit mondani...
Niall törte meg a csendet:
-Oookééé,én éhes vagyok. Mit szóltok egy pizzához?-kérdezte izgatott tekintettel.
 -Egyetértek, induljunk!- Natasha megragadta Niall kezét és kihúzta magával a stúdióból.
Mi csak nagy szemekkel néztünk utánuk, aztán elkönyveltük magunkba, hogy ez van ők ilyenek és mi is kifele indultunk Simonnal együtt. Beültünk a lányokkal az autóba a fiúk két kocsival voltak szóval Simonnak is volt helye.
   Így utólag visszagondolva ez az egész elég furcsa volt, a fiúk nem úgy néztek ki mint akik tudják, hogy mi a stúdióban leszünk... szóval Simon szándéka valószínűleg egy véletlen találkozás volt, minden esetre akármit is akart elérni nem tudok rá haragudni még akkor sem ha kombinálni akart nagyon örültem, hogy megismertem ezeket a srácokat.